Las Palmas: Kolumbusz Pinta hajójának másolata egy késői „utóddal”
Fotó: Csermák Judit
Gran Canaria Európától jóval távolabb fekszik, mint Afrikától, a hódítások során azonban spanyol gyarmattá vált. Az Atlanti-óceánban elfoglalt stratégiai fekvése miatt Kolumbusz Kristóf is érintette a szigetet útjai során. A hagyomány szerint Las Palmas de Gran Canariában ma is számon tartják azt a házat, ahol megszállt.
2026. július 05., 18:102026. július 05., 18:10
A repülőtérről a város felé haladva a domboldalakon magasodó, egyszerű formavilágú épületek mellett vezetett utunk. Ami mégis megragadta a figyelmünket, az az volt, hogy a házakat élénk színekre festették. Las Palmas de Gran Canaria a sziget legnagyobb városa, lakóinak száma azonban nem éri el a négyszázezer főt. A népesség folyamatosan növekszik, ami nemcsak a belső vándorlásnak, hanem annak is köszönhető, hogy sok külföldi telepedik le itt.
Mi magunk is találkoztunk olyan magyarral, aki az év nagyobbik részét Gran Canarián tölti.
Néha úgy éreztük, mintha az egykori Osztrák–Magyar Monarchia területén járnánk. Hiába szóltunk angolul a pincérekhez, többször is németül, egy udvarias „Danke schön!” kíséretében válaszoltak.
A szigetet részben megismerve utólag is úgy érzem, jól döntöttünk, amikor az északi részen foglaltunk szállást. A déli vidék számunkra már túlságosan a tömegturizmus képét mutatta.
Las Palmas történelmi városmagában, Vegueta utcáin sétálva a gyarmati korszakból fennmaradt házak szépen felújított homlokzatait csodálhattuk meg. Egy-egy nyitva hagyott kapun betekinthettünk a zárt, körbefutó faerkélyes, virágokkal díszített belső udvarokba is.
A szállodák többsége az északi, illetve az északnyugati partszakaszon sorakozik. Az óceánpart mentén több kilométer hosszú, gondosan kialakított sétány húzódik. A Playa de Las Canteras igazi paradicsom a kezdő szörfösök számára, hiszen a part előtt húzódó természetes zátony megtöri a nagyobb hullámokat.
A kövezett sétány mentén hangulatos éttermek és kávézók sorakoznak, de külön elismerést érdemel, hogy azokra is gondoltak, akik csupán szeretnének leülni és elmerengeni az óceán hullámain. Szinte mindenütt padokat helyeztek el. A kocogók már kora hajnalban birtokba veszik a sétányt, esténként pedig utcazenészek gondoskodnak arról, hogy a naplemente még hangulatosabb legyen.
A Kolumbusz-ház múzeuma. A hagyomány szerint a nagy felfedező többször is megszállt ebben a gyarmati stílusú udvarházban
Fotó: Csermák Judit
A város a kulturális élet egyik központja is. Már első sétánk alkalmával felfigyeltünk a tengerpart végében magasodó Alfredo Kraus Auditórium várkastélyra emlékeztető épületére. Több színház is működik Las Palmasban, a belvárosi teátrumot Pérez Galdósról, a város leghíresebb írójáról nevezték el.
A Calle Mayor de Triana sétáló- és bevásárlóutcáján egymást érik a világmárkák üzletei: többek között a Benetton, de itt még a Magyarországról már kivonult Marks & Spencer is jelen van.
Las Palmas múzeumai külön figyelmet érdemelnek. A Museo Canario számunkra elsősorban páratlan fazekasgyűjteményével, terrakotta pecsétnyomóival, valamint a kissé hátborzongató koponyatermével marad emlékezetes. Ugyancsak lenyűgöző volt az ősi kultúra idoljait bemutató kiállítás.
Nem messze innen található a Kolumbusz-ház múzeuma. A hagyomány szerint a nagy felfedező többször is megszállt ebben a gyarmati stílusú udvarházban. A farácsos ablakok, valamint a két virágos belső udvart övező faerkélyek különleges nyugalmat árasztanak.
A Canario Múzeum elsősorban páratlan fazekasgyűjteményével, terrakotta pecsétnyomóival, valamint a kissé hátborzongató koponyatermével marad emlékezetes
Fotó: Csermák Judit
A felfedezések nyomán fellendülő atlanti kereskedelemben a Kanári-szigetek stratégiai jelentőségre tettek szert. Érdekes történelmi adat, hogy a kivándorlást a kereskedelemhez kötötték: az Indiák Tanácsa 1678-ban előírta, hogy minden száz tonna exportált áru után öt kanáriai család települhet át az Újvilágba. A 18. század végére a Spanyol Korona megszerezte a kereskedelem monopóliumát.
A múzeum pincéjében az amerikai kontinensről származó régi szobrok – elsősorban perui és mexikói alkotások – nyűgözték le a látogatót.
Az épülethez egy másik érdekesség is kapcsolódik: itt született 1927-ben Alfredo Kraus világhírű operaénekes, spanyol édesanyától és osztrák édesapától. A lírai tenor a világ legjelentősebb operaszínpadain lépett fel, miközben mindvégig hű maradt a zarzuelához, a spanyol zenés színjátszás hagyományos műfajához. Róla nevezték el az 1997-ben megnyitott koncertközpontot is.
A Szent Anna-székesegyház építését a 15. század végén kezdték meg, 1497-től pedig püspöki székhelyként szolgál. Az évszázadok során folyamatosan bővítették és díszítették, ennek köszönhetően a gótikus stílusjegyek mellett számos más építészeti irányzat is felfedezhető benne. Neoklasszicista homlokzatát a 19. században nyerte el.
Mivel vasárnap érkeztünk a történelmi városrészbe, részt vettünk a szentmisén is. A hatalmas belső térben meglehetősen kevés, jórészt idős hívő foglalt helyet, ami itt is érzékeltette a katolikus egyház előtt álló kihívásokat. Az idős pap lassú, megfontolt léptekkel vezette a szertartást.
Az Alfredo Kraus Auditorium az Atlanti óceán partján
Fotó: Csermák Judit
A mise után felmentünk a templomtoronyba, ahonnan lenyűgöző körpanoráma tárult elénk. Jól látszott a város szerkezete, és teljes pompájában megmutatkozott a kikötő is. Mérete és a horgonyzó hajók sokasága egyaránt arról árulkodott, hogy ma is fontos szerepet tölt be az Atlanti-óceán hajózási útvonalain.
Ide már jóval kevesebb turista látogat el, pedig a hajómakettek, a régi navigációs eszközök és a tengerészet történetét bemutató kiállítás igazán érdekes. A múzeum környékén ismét meggyőződhettünk arról, hogy a forgalmas utak mellett is széles, gondosan karbantartott sétányokat alakítottak ki, amelyeket a futók és a kerékpárosok egyaránt szívesen használnak.
Az Elder Tudományos és Technológiai Múzeum annak a családnak a nevét viseli, amely egykor a jelenlegi múzeum épületében alapította meg vállalkozását azzal a céllal, hogy a kanári-szigeteki banán eljusson Nagy-Britanniába. Az intézmény 1999-ben nyitotta meg kapuit, és négy szinten, interaktív módon mutatja be a műszaki tudományok legfontosabb területeit.
Ottjártunkkor fiatalok hangos nevetése ütötte meg a fülünket. A hang forrását keresve meglepetésünkre egy, italboltra emlékeztető bemutatótérbe jutottunk, ahol egy előadó éppen az alkoholfogyasztás szervezetre gyakorolt hatását szemléltette egy emberalakot formázó bábu segítségével. A diákok érdeklődve és jókedvűen követték a bemutatót.
Gran Canaria, s benne Las Palmas számos híres embert is vendégül látott az idők során. Megfordult itt többek között Winston Churchill, V. György brit király és Agatha Christie is. Az előkelő vendégeket a 19. század végén épült Hotel Santa Catalina fogadta.
Az 1970-es évek végén Mary Sánchez, a Las Palmasban született és a Kanári-szigeteken rendkívül népszerű énekesnő a spanyol király és a mexikói elnök találkozóján lépett fel. A koncert eredetileg nem szerepelt a hivatalos programban, de a mexikói államfő személyes kérésére mégis színpadra állt, mivel korábbi mexikói turnéja során nagy tisztelőjévé vált. Fellépése emelte az ünnepi vacsora fényét.
Egykor még juhok legeltek ezen a területen, ma pedig a város egyik legkedveltebb zöldövezete. Mi magunk a szálloda előcsarnokába is betértünk. A külső elegancia alapján fényűző belső térre számítottunk, ám ebből a szempontból némi csalódás ért bennünket.
A Hotel Santa Catalina a 20. század elején készült rajzon
Fotó: Csermák Judit
Az üdülőnegyedben figyeltünk fel egy nőalakot ábrázoló szoborra, amelyet bronzból készült macskák vettek körül. Kiderült, hogy az 1987-ben elhunyt Lolita Pluma – a helyiek közkedvelt állatbarátja – még életében megkapta a Santa Catalina park „királynője” címet. A macskák iránti szeretete miatt halála után is így őrizték meg emlékét.
Utazásunk során több apróság is feltűnt. Sehol nem láttunk annyi kerekesszékes embert, mint Las Palmasban. Sokukat ázsiai származású gondozók kísérték. Ugyancsak meglepett bennünket, hogy a nők közül még a legvékonyabb testalkatúaknak is gyakran rendkívül mély, rekedtes hangjuk volt.
Ha egyszer rangsorolnák a világ városait az egy négyzetkilométerre jutó köztéri szobrok és műalkotások száma alapján, Las Palmas de Gran Canaria minden bizonnyal az élmezőnyben végezne. Kevés olyan települést láttunk, ahol ennyire tudatosan őriznék a helyi hírességek – írók, költők, zenészek, tudósok és politikusok – emlékét. A hagyományos mellszobrok mellett számos modern köztéri alkotás is megragadja a tekintetet. A korrodált vasból készült absztrakt kompozíciók különösen jól illeszkednek a mai képzőművészeti irányzatokhoz.
Kiemelt helyet foglal el ezek között Martín Chirino hagyatéka, amelyet a Castillo de la Luz falai között őriznek. A Kanári-szigetek legrégebbi, a 15. század végén emelt erődje egykor a kalózok elleni védekezést szolgálta, ma azonban rangos kulturális központként működik.
2008-ban pedig a helyi egyetem díszdoktorává avatta. Művészetének két meghatározó eleme a vas iránti vonzalom és a kanáriai ősi kultúrához való kötődés. Ennek szellemében készült alkotásai töltik meg az erőd kibővített kiállítótereit.
A Santa Catalina park „királynője”
Fotó: Csermák Judit
Engem különösen a formák letisztultsága és az a mód ragadott meg, ahogyan a művész a ridegnek hitt vasat szinte élővé, hajlékonnyá formálta. Az 1970-es évektől kezdve a spirál vált legfontosabb motívumává. Erről maga Chirino így vallott: „…hazám ősi szimbólumává vált, misztikus hagyomány, amely történelmének megismeréséhez és értelmezéséhez vezet.” Egy róla szóló kötetben pedig ezt olvashatjuk: „A spirál újra és újra visszatér, de sohasem ismétli önmagát: minden új spirál egy új kezdetet jelent.” Ars poeticája műveiben is visszaköszön: „a konkréttól az egyetemesig”.
Érdekesség, hogy a számos nemzetközi elismerés mellett Martín Chirino 1976-ban első díjat nyert Budapesten, a Nemzetközi Szobrászati Biennálén.
„Poema del Mar” – vagyis A tenger költészete – hirdették a városban közlekedő autóbuszok az óriási akváriumot. Felfedezését utolsó napunkra hagytuk, mondván, a világ több pontján is jártunk már hasonló létesítményekben. Jó döntés volt, hogy végül ezt sem hagytuk ki.
Már a bejárat előtt különleges látvány fogadott bennünket: embermagasságnál is nagyobb, színes halfigurák jelképezték a természet négy alapelemét – a levegőt, a vizet, a földet és a tüzet.
Néhány adat jól érzékelteti a létesítmény méreteit: harmincezer tengeri élőlényt mutatnak be tizenkétezer-ötszáz négyzetméteren, összesen kilencmillió liter vízben.
Számomra a gyöngymedúzák jelentették az egyik legszebb élményt. Fehér, félgömb alakú testükön úgy csillogtak a fények, mintha apró igazgyöngyök százai ragyognának rajtuk.
A leglenyűgözőbb azonban a világ egyik legnagyobb akrilüveg fala mögött elterülő óriási tengeri élővilág volt. A cápák, ráják és hatalmas halrajok méltóságteljes lassúsággal úsztak a látogatók előtt. A félhomályos teremben halk zene szólt, a fal előtt elszórtan padokat helyeztek el, így valóban olyan érzése támadt az embernek, mintha egy víz alatti világ csendes szemlélőjévé válna. Ritkán találkozni ennyire nyugodt, szinte meditatív kiállítótérrel.
Las Palmasban elsősorban a kiváló autóbusz-közlekedést használtuk. A megállók és a járművek egyaránt tiszták voltak; még egy eldobott cigarettacsikket sem láttunk. A városi autóbuszjegy 1,40 euróba került.
Las Palmasban a turisták egyik kedvence a hatalmas akvárium
Fotó: Csermák Judit
Szinte minden városrészben gondozott zöldterületek, árnyékot adó fák, virágágyások és padok várják a pihenni vágyókat.
Ritkán találkozni ennyire élhető, emberléptékű városi környezettel.
És még valami.
Életemben sehol sem láttam annyi pompás Mikulásvirágot, mint itt.
Ismét Mary Sánchez, a Las Palmasban született énekesnő szavaival búcsúzom Gran Canariától, mert mire utazásunk végére értünk, a sziget engem is meghódított: „Canaria mía…” – Az én Kanáriám…
Martín Chirino vasszobra egy tengerparti strand közelében
Fotó: Csermák Judit
Zsákmányra lesve: az óceán partja a gyerekek számára is kedvenc horgászparadicsom
Fotó: Csermák Judit
Einstein szobra a tudományos kiállítás bejáratánál
Fotó: Csermák Judit
Tunéziában a főváros környéki és a keleti tengerpart fövényei, a közelükben található nevezetességek sok turistát vonzanak. Vannak olyan területek azonban, amit kevés látogató keres fel.
Csehország második legnagyobb városába, Brnóba – németül Brünnbe, magyarul Berénbe – utaztunk. Brno 2017-ben nyerte el az UNESCO által adományozott zene városa címet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Afrika északnyugati partjai közelében találhatók a Kanári-szigetek. A Spanyolországhoz tartozó szigetcsoport egyik legnépszerűbb tagját, Gran Canariát kerestük fel. Megkapó hegyvidéki tájak, homokos partok és különleges régészeti emlékek fogadtak.
Egy elsüllyesztett repülőgép belsejében úszni vagy cápákat figyelni a Vörös-tenger mélyén sokak számára életre szóló élmény. Szabó Kolos brassói búvároktatóval a búvárkodás veszélyeiről, vonzerejéről és az erdélyi lehetőségekről beszélgettünk.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Könnyű beleszeretni a francia Riviérába: a tengerbe, a pálmafákba, a kikötőkbe, az óvárosok szűk utcáiba, abba a nyugodt eleganciába, amellyel a helyiek élik a mindennapjaikat.
Fontos mérföldkőhöz érkezett az apahidai református közösség templomépítése: a Krónika munkatársainak jelenlétében időkapszulát helyeztek el az épülő torony egyik szegletében.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
A mezőpaniti Balogh Albert különleges hivatást választott: orgonákat restaurál és épít. A Krónikának arról beszélt, hogyan talált rá erre a különleges mesterségre, milyen titkokat rejt egy orgona belseje, és mi jelent ma kihívást az orgonák megőrzésében.
Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!