Emberi válasz mentális korbetegségeinkre: az Estuar Alapítvány kolozsvári munkájáról

A modern életmód – a folyamatos digitális jelenlét, a gazdasági bizonytalanság, a társadalmi nyomás és a magány – olyan környezetet teremtett, amelyben a pszichés zavarok valóban „korbetegséggé” váltak. Különösen aggasztó, hogy a legtöbb mentális probléma már fiatal korban, sokszor a 25. életév előtt kialakul, miközben a segítségkérés átlagosan öt évet késik.

A világ országainak túlnyomó többségében a mentális egészségügyi ellátás még mindig másodrendű terület. Az egészségügyi költségvetések átlagosan alig két százalékát fordítják rá, és globálisan mindössze 13 mentális egészségügyi szakember jut százezer lakosra.

A COVID-járvány idején ezek a töréspontok látványosan felszínre kerültek: az OECD-országokban (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, ahová Románia is bekerülne) megduplázódott a depressziós és szorongásos tünetekről beszámolók száma, miközben a szolgáltatórendszerek nem tudtak lépést tartani a növekvő igényekkel.

Az ország egészségügyi kiadásai az EU legalacsonyabbjai között vannak, a pszichiátriai rendszer túlterhelt, és kevés a szakképzett szakember.

Mindez olyan körülmények között történik, hogy a Gazdasági és Szociális Tanács 2023-as jelentése szerint a kezeletlen mentális zavarok gazdasági terhe mintegy 11 milliárd dollárra rúgott 2022-ben Romániában, ami a GDP 3,47%-ának felelt meg. A mentális zavarokkal foglalkozó szakemberek bevonásával készült dokumentum hangsúlyozza, hogy bár sok ilyen rendellenesség első jelei már gyermekkorban megmutatkoznak, országos szinten egyetlen olyan intézkedést sem határoztak meg, amely javaslatot tenne az ilyen problémákkal küzdő gyermekek szűrésére és a betegek korai ellátására, mely nagyságrendekkel kevesebb pénzbe kerül.

Ebben a környezetben a közösségi és alapítványi kezdeményezések létfontosságú szerepet töltenek be. Ők azok, akik a társadalom peremére szorult emberekhez is elérnek, emberi kapcsolatokon keresztül, bizalommal és türelemmel. Míg az állami intézmények gyakran a statisztikák szintjén maradnak, ezek a civil szervezetek adják meg a mentális betegek számára azt, amire a legnagyobb szükségük van: a közösséget, a figyelmet és az esélyt a visszatérésre a mindennapi életbe.

A lelki egészség október 10-ei világnapja alkalmából arról is beszélt a Krónikának, hogyan lehet újraéleszteni egy mentális egészségügyi központot a pandémia, a forráshiány és a társadalmi közöny után, miközben a mai világban oly nagy igény kellene legyen rá.

A 2010-es évek végére azonban a támogatások elapadtak, és 2019-ben a kolozsvári központ másfél évre bezárt. 2021-ben egy nemzetközi projekt („A mentálhigiénének hangot kell adnunk”) tette lehetővé az újraindulást, de az intézmény addigra elveszítette hivatalos „nappali központ” státuszát, mivel megszűnt a megfelelő bérlemény. Egy kis, önkormányzattól kapott szobában folytatták a munkát, ketten dolgozva havi 30 órában, önkéntesek nélkül.

Ma a kolozsvári Estuarnak 44 bejegyzett kliense és 6 önkéntese van. A programok szerteágazóak: angol nyelv, egészségcsoport, kommunikáció, önismeret, fotózás, sport, rajz- és zeneterápia, kreatív írás, színjátszás, kézműves és festészeti tevékenységek, valamint szocializációs nap. A hozzátartozók számára is havonta szerveznek támogató csoportot, illetve közösségi eseményeket tartanak a város kulturális helyszínein. Rendszeresen jelen vannak például a Kolozsvári Magyar Napokon is, a Kolozsvári Állami Magyar Színházban pedig kiállításokat rendeznek a hozzájuk járó betegek munkáiból.

Az alapítvány az 1998/34-es törvény alapján (mely a szociális segélyezési egységeket létrehozó és működtető romániai egyesületek és alapítványok támogatásáról szól) ismét megpróbál állami támogatást igényelni, hogy növelje a csapat létszámát és visszaállítsa a szolgáltatások korábbi komplexitását.

– válaszolta. Elgondolkodtatta, mennyire diagnózisorientáltak tudunk lenni, s mennyire háttérbe szorul az ember képessége. „Az itt ledolgozott évek alatt azt láttam, hogy akik ide betérnek, legnagyobb nehézségük az önbizalom hiánya, a közösségbe menéstől való félelmük. A sok kudarc, amit átéltek, megpecsételi napjaikat, hozzáállásukat sok mindenhez” – vázolta a szakember.

Finta Orsolya szerint egy ekkora város esetében, mint Kolozsvár, messze nagyon kevés, hogy egyetlen ilyen hely működik. Hónapokon keresztül ez adott neki erőt, hogy keressen megoldást: legyenek tevékenységek, még ha hely nem is volt rá; reménykedett és mindenfelől segítséget kért, hogy kapjanak egy megfelelő székhelyet a nappali központnak.

– emelte ki. Ugyanakkor arra is kitért, hogy nagyon szép történetek is születnek az alapítvány „szárnyai” alatt. Van, aki verses kötetet adott ki, van, aki sok szép festményt készített, mások pedig megvásárolták. „Egy kedves fiatalember itt talált rá párjára, és az Estuar segítségével sikerült munkahelyet találnia. Agronómiaegyetemet végzett, és sokszor került olyan helyzetbe, hogy a munkaadó alkalmazni akarta őt, de a munkaorvos ahogy meglátta a diagnózisát, nem találta megfelelőnek, hogy ott dolgozzon. Nagyon sok ilyen kellemetlen helyzeten ment keresztül, de végül sikerült a szakmájában állást találnia” – ismertette Finta Orsolya az egyik sikertörténetet.

Ha a fiatalembernek nehéz időszakai vannak, a kollégái is tudják, hogyan viszonyuljanak hozzá, a főnöke hazaengedi betegszabadságra. „Azóta párjával összeházasodtak, a szülők segítségével vásároltak egy lakást és van egy kis kutyájuk is. Néha ellátogatnak az Estuarba vagy mi is ellátogatunk hozzájuk, hogy tartsuk velük a kapcsolatot és ott legyünk számukra, mikor szükségük van támogatásra” – mesélte az alapítvány kolozsvári koordinátora.