Az alfa generáció tapasztalatból tanul, nem szabályokból. Sulyok Kármen pszichológus a virtuális világ veszélyeiről

A különbség nem csupán hangulatban vagy stílusban volt tetten érhető, hanem a tanulás legapróbb, mindennapi gyakorlataiban is. „Az egyik leglátványosabb dolog az volt, hogy a hallgatókat folyamatosan noszogatni kellett, hogy néha valamit leírjanak, a többségnél soha nem volt írószer, papír sem” – idézi fel tapasztalatait.

Elmondta, hogy a jegyzetelés hiánya nem pusztán egy apró szokás megváltozását jelzi, hanem mélyebb átalakulást: azt, hogy a mostani generáció másképp viszonyul az információhoz.

A pszichológiai és pedagógiai kutatások szerint a mostani generáció és az előzők között talán a legnagyobb különbség figyelhető meg az információfeldolgozás módjában. „Ez az első olyan generáció, amely számára a valóság gyökere elsősorban nem a fizikai kapcsolatokban van, hanem az online, a virtuális kontextusban” – fogalmazott a szakember, hozzátéve, hogy a gyerekek identitása egyre inkább a saját, gyakran az online térben szerzett tapasztalatokra épül. Nem elsősorban szabályok, tanítások vagy hagyományok mentén alakul ki az énképük, hanem azon keresztül, amit látnak, kipróbálnak és átélnek a digitális világban.

A tanár szerepe: információ helyett attitűd

A változó környezet a pedagógus szerepét is alapjaiban alakítja át. A klasszikus tanárszerep – az információ átadója – ma már egyre kevésbé működik.

– hangsúlyozza a szakember. Ennek oka, hogy a diákok sokkal több információt tudnak megszerezni rövidebb idő alatt, mint amennyit egy tanár átadhatna nekik. Az iskolai tudás ezért sokszor feleslegesnek tűnik számukra.

„A mostani generáció tapasztalat alapján tanul, nem szabályok vagy elvárások alapján” – húzza alá a pszichológus. Ha a gyerek nem látja egy tudásanyag értelmét a saját életében, akkor nem motiválható a hagyományos eszközökkel. A tanár számára ez gyakran szemtelenségnek, érdektelenségnek tűnik, miközben a gyerek egyszerűen a saját tapasztalati logikája szerint gondolkodik.

Ha a tananyag nem kapcsolódik ilyen tapasztalatokhoz, könnyen értelmetlennek minősítik.

Figyelem, memória, önszabályozás: a sérülékeny területek

A generációs különbségek nemcsak a motivációban, hanem az agyműködésben is megjelennek. A kutatások szerint a figyelem, a rövid távú memória és a végrehajtó funkciók működése az egyik legérzékenyebb pont.

– fejti ki Sulyok Kármen, leszögezve, hogy ezek a funkciók segítik az önszabályozást, az impulzusok kontrollját, a szociális helyzetekhez való alkalmazkodást. Ha nem működnek megfelelően, az nemcsak a tanulásban, hanem a viselkedésben is megmutatkozik.

A túlzott ingerterhelés – a folyamatos képernyőhasználat, az információáradat, az állandó stimuláció – hosszú távon túlterheli az agyat. Ezért fontosak azok a gyakorlatok, amelyek segítik az idegrendszer kiegyensúlyozott működését.

„Ha vannak olyan gyakorlatok, amelyekkel segítünk, hogy a végrehajtó funkcióink optimálisabban működjenek, az pozitívan hat az információfeldolgozásra és a társas megnyilvánulásokra is” – hangsúlyozta kérdésünkre a szakember.

Ezek egyszerű, eszközigény nélküli gyakorlatok, amelyek akár tanórán, akár otthon is alkalmazhatók.

Nemcsak a gyerekek, a felnőttek is változnak

A digitális környezet hatása nem áll meg a gyerekeknél. A felnőttek is érzik, hogy megváltozott a figyelmük, a türelmük, az olvasási szokásaik.

„A mi memóriánk is romlik, a mi figyelmi terjedelmünk is csökken, ezt nagyon sokan tapasztaljuk” – állapítja meg. A különbség azonban az, hogy az előző generációk még vissza tudnak térni azokhoz a tanulási és figyelemfenntartó módszerekhez, amelyeket korábban megtanultak. A gyerekeknek viszont ezek az alapok már sokszor hiányoznak.

A megoldás: egyensúly a digitális és a valós tapasztalatok között

A szakember szerint nem az a cél, hogy teljesen kiiktassuk a digitális eszközöket, de az sem, hogy feltétel nélkül alkalmazkodjunk a gyerekek világához. Inkább egy rugalmas, személyre szabott egyensúlyt kell kialakítani.

„A modell mindenképpen megelőzi a verbális irányítást” – fogalmaz. Ha a szülő vagy a tanár folyamatosan a telefonját nézi, hiába várja el a gyerektől, hogy figyeljen. A gyerek azt tanulja meg, amit nap mint nap lát.

A szakember több konkrét irányt is megfogalmaz:

• közös, személyes élmények szervezése a családban;
• társasjátékok, kirándulások, szabadtéri programok;
• a kritikus gondolkodás fejlesztése kérdésekkel;
• mozgásos, fizikai játékok ösztönzése.

A kritikus gondolkodás például már kisgyerekkorban fejleszthető szójátékokkal, találós kérdésekkel, később pedig beszélgetésekkel, ahol a gyerek különböző nézőpontokat mérlegel.

A beszélgetés során arra is rákérdeztünk, vajon szükség van-e még a versek memorizálására, a klasszikus műveltségre.

„Pszichológiai szempontból és az optimális működés szempontjából a nagyon jó memória mindenképp hatékonyabb a mindennapi életvitelhez is” – hangsúlyozta. Az irodalom nemcsak kognitív, hanem érzelmi szempontból is fontos: fejleszti az empátiát, a képzelőerőt, a szókincset. A kérdés nem az, hogy kell-e memorizálni, hanem az, hogy mi lehet a mai generáció számára motiváló tartalom.

Ha ez az egyensúly nem alakul ki, komoly veszélyek jelentkezhetnek. „Hosszú távon fel fogunk ébredni, hogy érzéketlen, robotikusabb, egymás igényeire figyelmet nem fordító személyek vagyunk” – figyelmeztetett a Krónikának Sulyok Kármen pszichológus.

korábban írtuk

Nem a tiltás, hanem a tudatos nevelés védi meg a fiatalokat az online platformokon

Romániában is felmerült a kiskorúak közösségimédia-hozzáférésének korlátozása. Utánajártunk, valóban a tiltás jelenti-e a megoldást: szakértővel, pedagógussal és diákkal jártuk körbe az előnyöket, hátrányokat, lehetséges következményeket.