A digitális környezetben felnövő alfa generáció másként tanul, másként figyel, és sokszor másként is viselkedik, mint elődei, miközben a pedagógiai elvárások nagyrészt változatlanok maradtak
Fotó: Pexels
Az iskola világa lassabban változik, mint a gyerekeké, és ez ma már minden osztályteremben érezhető feszültséget okoz. A digitális környezetben felnövő alfa generáció másként tanul, figyel, és sokszor másként is viselkedik, mint elődei, miközben a pedagógiai elvárások nagyrészt változatlanok maradtak. Sulyok Kármen pszichológus szerint a tanárok szerepe alapjaiban alakul át.
2026. február 21., 13:502026. február 21., 13:50
A mostani gyerekek és fiatalok egészen másképp tanulnak, gondolkodnak és reagálnak a világra, mint az előző generációk. A digitális környezetben felnövő alfa generáció (a 2010 és 2025 között született, teljesen a 21. században cseperedő korosztály) számára az online tapasztalat sokszor valóságosabb, mint a fizikai világ, és ez alapjaiban átalakítja az iskolához, a tudáshoz és a tekintélyhez való viszonyukat.
Ebben a témában igyekszik kapaszkodót nyújtani Sulyok Kármen pszichológus, egyetemi oktató workshopja, amelyet a február 20–22. között zajló I. Erdélyi Magyar Pszichológus és Gyógypedagógus Napok keretében tart. A szakember tulajdonképpen egy személyes élmény nyomán lett az alfa generáció információfeldolgozásának kutatója és szakértője.
A különbség nem csupán hangulatban vagy stílusban volt tetten érhető, hanem a tanulás legapróbb, mindennapi gyakorlataiban is. „Az egyik leglátványosabb dolog az volt, hogy a hallgatókat folyamatosan noszogatni kellett, hogy néha valamit leírjanak, a többségnél soha nem volt írószer, papír sem” – idézi fel tapasztalatait.
Elmondta, hogy a jegyzetelés hiánya nem pusztán egy apró szokás megváltozását jelzi, hanem mélyebb átalakulást: azt, hogy a mostani generáció másképp viszonyul az információhoz.
A pszichológiai és pedagógiai kutatások szerint a mostani generáció és az előzők között talán a legnagyobb különbség figyelhető meg az információfeldolgozás módjában. „Ez az első olyan generáció, amely számára a valóság gyökere elsősorban nem a fizikai kapcsolatokban van, hanem az online, a virtuális kontextusban” – fogalmazott a szakember, hozzátéve, hogy a gyerekek identitása egyre inkább a saját, gyakran az online térben szerzett tapasztalatokra épül. Nem elsősorban szabályok, tanítások vagy hagyományok mentén alakul ki az énképük, hanem azon keresztül, amit látnak, kipróbálnak és átélnek a digitális világban.
A változó környezet a pedagógus szerepét is alapjaiban alakítja át. A klasszikus tanárszerep – az információ átadója – ma már egyre kevésbé működik.
– hangsúlyozza a szakember. Ennek oka, hogy a diákok sokkal több információt tudnak megszerezni rövidebb idő alatt, mint amennyit egy tanár átadhatna nekik. Az iskolai tudás ezért sokszor feleslegesnek tűnik számukra.
„A mostani generáció tapasztalat alapján tanul, nem szabályok vagy elvárások alapján” – húzza alá a pszichológus. Ha a gyerek nem látja egy tudásanyag értelmét a saját életében, akkor nem motiválható a hagyományos eszközökkel. A tanár számára ez gyakran szemtelenségnek, érdektelenségnek tűnik, miközben a gyerek egyszerűen a saját tapasztalati logikája szerint gondolkodik.
Ha a tananyag nem kapcsolódik ilyen tapasztalatokhoz, könnyen értelmetlennek minősítik.
A generációs különbségek nemcsak a motivációban, hanem az agyműködésben is megjelennek. A kutatások szerint a figyelem, a rövid távú memória és a végrehajtó funkciók működése az egyik legérzékenyebb pont.
– fejti ki Sulyok Kármen, leszögezve, hogy ezek a funkciók segítik az önszabályozást, az impulzusok kontrollját, a szociális helyzetekhez való alkalmazkodást. Ha nem működnek megfelelően, az nemcsak a tanulásban, hanem a viselkedésben is megmutatkozik.
A túlzott ingerterhelés – a folyamatos képernyőhasználat, az információáradat, az állandó stimuláció – hosszú távon túlterheli az agyat. Ezért fontosak azok a gyakorlatok, amelyek segítik az idegrendszer kiegyensúlyozott működését.
„Ha vannak olyan gyakorlatok, amelyekkel segítünk, hogy a végrehajtó funkcióink optimálisabban működjenek, az pozitívan hat az információfeldolgozásra és a társas megnyilvánulásokra is” – hangsúlyozta kérdésünkre a szakember.
Ezek egyszerű, eszközigény nélküli gyakorlatok, amelyek akár tanórán, akár otthon is alkalmazhatók.
A digitális környezet hatása nem áll meg a gyerekeknél. A felnőttek is érzik, hogy megváltozott a figyelmük, a türelmük, az olvasási szokásaik.
„A mi memóriánk is romlik, a mi figyelmi terjedelmünk is csökken, ezt nagyon sokan tapasztaljuk” – állapítja meg. A különbség azonban az, hogy az előző generációk még vissza tudnak térni azokhoz a tanulási és figyelemfenntartó módszerekhez, amelyeket korábban megtanultak. A gyerekeknek viszont ezek az alapok már sokszor hiányoznak.
A szakember szerint nem az a cél, hogy teljesen kiiktassuk a digitális eszközöket, de az sem, hogy feltétel nélkül alkalmazkodjunk a gyerekek világához. Inkább egy rugalmas, személyre szabott egyensúlyt kell kialakítani.
„A modell mindenképpen megelőzi a verbális irányítást” – fogalmaz. Ha a szülő vagy a tanár folyamatosan a telefonját nézi, hiába várja el a gyerektől, hogy figyeljen. A gyerek azt tanulja meg, amit nap mint nap lát.
A szakember több konkrét irányt is megfogalmaz:
A kritikus gondolkodás például már kisgyerekkorban fejleszthető szójátékokkal, találós kérdésekkel, később pedig beszélgetésekkel, ahol a gyerek különböző nézőpontokat mérlegel.
A beszélgetés során arra is rákérdeztünk, vajon szükség van-e még a versek memorizálására, a klasszikus műveltségre.
„Pszichológiai szempontból és az optimális működés szempontjából a nagyon jó memória mindenképp hatékonyabb a mindennapi életvitelhez is” – hangsúlyozta. Az irodalom nemcsak kognitív, hanem érzelmi szempontból is fontos: fejleszti az empátiát, a képzelőerőt, a szókincset. A kérdés nem az, hogy kell-e memorizálni, hanem az, hogy mi lehet a mai generáció számára motiváló tartalom.
Ha ez az egyensúly nem alakul ki, komoly veszélyek jelentkezhetnek. „Hosszú távon fel fogunk ébredni, hogy érzéketlen, robotikusabb, egymás igényeire figyelmet nem fordító személyek vagyunk” – figyelmeztetett a Krónikának Sulyok Kármen pszichológus.
Romániában is felmerült a kiskorúak közösségimédia-hozzáférésének korlátozása. Utánajártunk, valóban a tiltás jelenti-e a megoldást: szakértővel, pedagógussal és diákkal jártuk körbe az előnyöket, hátrányokat, lehetséges következményeket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Hatalmas szabadtéri konyhává vált vasárnap Nagyszalonta főtere, ahol rekordkísérletként 5100 liter gulyást főztek bölényhúsból a hajdúváros alapításának 420. évfordulója tiszteletére.
Már a végéhez közelednek a munkálatok az észak-erdélyi autópálya Magyarnádas és Magyarzsombor közötti szakaszán.
Kevesen tudják, hogy Kós Károly készítette a Kolozsvár melletti „magyar sziget”, Györgyfalva kultúrotthonának eredeti terveit, ám az épület már átadásakor is alig tükrözte elképzeléseit.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a nemzetközi fórumok és jogsegélyszolgálatok tájékoztatásával és bevonásával próbál gátat szabni a nagyváradi premontrei rendház körül kialakult egyház- és magyarellenes eseményeknek.
Orvosi premiernek számít, hogy elvégezték Kolozsváron az első robotsebészeti beavatkozást a Prof. Dr. Ion Chiricuță Onkológiai Intézetben.
Hamarosan elkészül az észak-erdélyi autópálya egyik Szilágy megyei, Magyarzsombor és Vaskapu közötti szakasza.
Kilőttek egy medvét Brassó területén – közölte pénteken a város önkormányzata.
Balesetet szenvedett a hadsereg három Piranha 5 típusú páncélozott szállítójárműve csütörtök este.
Romániában a barnamedve-állomány kérdése az elmúlt évtizedben súlyos társadalmi és közbiztonsági konfliktussá vált. A növekvő számú medvetámadás, az emberi áldozatok, valamint a politikai és szakmai szereplők közötti vita élesé teszi a helyzetet.
Sokan örülnek, mások viszont nem lelkesednek azért, hogy Marosvásárhelyre látogat Krasznahorkai László Nobel-díjas író, aki az EMKE Maros megyei szervezete és a Látó folyóirat szerkesztősége meghívására tart író-olvasó találkozót.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!