A tehéntartó gazdát az ág is húzza, egyre nehezebb a tejtermelés (VIDEÓ)

A Partiumi Falugazdász Hálózat tavaly decemberi díjkiosztó ünnepségén

,,31 éve házasodtam meg, a feleségem szintén gazdacsaládból származik: úgy döntöttünk, hogy a szülőktől örökölt tehéntartást megpróbáljuk fejleszteni, mert akkoriban megérte a tejtermelés, szép pénzt hozott a család számára” – emlékezik a kezdetekre.

Amíg 5-7 szarvasmarha volt a portán, a tejet háztól értékesítették falubelieknek, de készült sajt, túró és tejföl is, így a tejtermelés haszna a zsebükben maradt. Akkora igény volt a házi tejtermékekre, hogy folyamatosan növelték a pirostarka állományt, de egyszer csak kiderült, hogy házi körülmények között már nem tudnak megbirkózni a rengeteg munkával.

A falu főutcáján található porta állattelepe az egyik szomszédot zavarta, így arra kényszerültek, hogy helyet váltsanak, és zöldmezős beruházásként a falu közelében található mezei tanyán építettek új istállót és más gazdasági épületet.

A tehénfarmon nehezen éri a széle a hosszát

Vendéglátónkkal a tágas, világos marhaistállóban számolgatjuk, mi mennyibe kerül, mennyit hoz az uniós támogatás, illetve a tejeladás a portára. A 40 tejelő szarvasmarha és a 700 kilóra felhizlalt bikák árából származó pénz a területalapú támogatással és a tejtermelő tenyészállatokért járó dotációval együtt is nehezen fedezi a gazdálkodás költségeit.

„1,2 hektárra mintegy ezer lejbe kerül egy zsák kukoricahibrid-vetőmag, nagyjából ennyi területalapú támogatást kapunk. A felhasznált üzemanyagra szintén érkezik valamennyi szubvenció, de

Áfával együtt a tej 2 lej körüli felvásárlási árát nagyon alacsonynak tartja, ami az állatok takarmányköltségét és a járulékos munkabért sem fedezi. Az ismerős szlogen szerint a különbözet támogatásból jön, de vendéglátóm szerint ez nem igaz, mert az utóbbi három évben annyira elszabadultak a inputanyagárak, hogy nyereségről már nem lehet beszélni: jó, ha a gazda nullszaldósan kijön, miközben a saját munkáját nem számolja.

A felvásárlónak átadott havi kilencezer liter tej mellett a falubelieknek is értékesítenek kis mennyiséget, de erre már nincs kapacitásuk. Ahhoz, hogy a haszon a gazdacsalád zsebében maradjon, tejfeldolgozó kisüzemet kellene építeni, amihez viszont sem kedvük, sem pénzük nincs.

Jót tett a mérnöki diploma

A mezei munkáról érkező Csaba Gyula megmutatja, hol fogják hamarosan üzembe helyezni a 8 tehén egyidejű fejésére alkalmas új gépesített fejőházat, de más átalakításokat is tervez a farmon. Első nagyobb beruházását önerőből valósította meg. Míg idősebb Baloghék nem pályáztak – minden beruházást saját pénzükből finanszírozták –, a fiatalember tavaly már pályázott, de sikertelenül, azonban nem mond le az uniós pénzek lehívásának lehetőségéről.

Nemrég született gyerek boldog apjaként optimistábban látja az állattartás jövőjét, mint a szülei. Egészségügyi asszisztensnek tanuló felesége szintén besegít a farm munkájába: akárcsak egykoron a szülők, a fiatalok is közösen tervezik az állattenyésztés jövőjét. Ifjabb Balogh arról beszélt portálunknak, hogy korszerűsíteni kell a farmot, minél kevesebb kézi munkaerőre legyen szükség. A szüleivel közösen napelemparkot tervez, ami jelentősen csökkentené az energiaköltségeket.

A szövetkezésben látja a megoldást a falugazdász

A stábunkat az ombodi gazdaportára elkísérő Fodor István szatmárnémeti falugazdász is megerősíti a Balogh családnak az állattenyésztés nehézségeiről mondott panaszait. Az évtizedekig mezőgazdasági mérnökként dolgozó, ma nyugdíjas szakemberként a falugazdász-munkát vállaló Fodor István szerint a romániai mezőgazdaságban az állattenyésztők vannak a legnehezebb helyzetben.