Hagyományos hóstáti szoba a múzeum egyik termében
Fotó: Orbán Orsolya
A kolozsvári Kétágú-templom tornyában működő Hóstáti Múzeumba látogattunk el a Gazdaszemmel sorozat e heti videós riportjában. A hóstáti közösség múltját bemutató néprajzi kiállítás apropóján annak jártunk utána, kik is voltak a mára létszámban erősen megfogyatkozott földészközösség tagjai, hogyan gazdálkodtak, illetve a nevükhöz kapcsolódó intenzív zöldségtermesztésből mi menthető át az utókor számára.
2025. augusztus 20., 07:592025. augusztus 20., 07:59
A Kolozsvári Magyar Napok alatt sokan felkeresik a Kolozsvár Alsóvárosi Református Gyülekezet Kétágú templomának tornyában működő Hóstáti Múzeumot. A csaknem két évtizede megnyílt néprajzi gyűjtemény az évszázadok során a kincses város külvárosaiban élő hóstátiak – vagy ahogyan magukat nevezték: földészek – ruházatát, népviseletét, lakásberendezését, gazdálkodási eszközeit, valamint számos korabeli fényképen megőrzött gazdaportáját mutatja be.
A nyolcvanas évek elején egy bátor fényképész, Feleki Károly dokumentálta a pusztulást. Felnagyított fotói a hóstáti porták ledózerolásának és a közösség kilátástalanná váló életének tragikus időszakát örökítik meg. Képeinek egy része szerencsésen átcsúszott a diktatórikus rendszer éberségén, ám Csép Sándor tévés újságíró dokumentumfilmje már nem. A román közszolgálati televízió bukaresti magyar adásában vetítették volna, de bemutatását az utolsó pillanatban letiltották. A készítőket meghurcolták, a film eltűnt, s a rendszerváltás után csupán részleteket sikerült visszaszerezni az archívumból.
Bányai József ügyvéd, a Hóstáti múzeum gondnoka
Fotó: Orbán Orsolya
A nyolcvanas évek végén diákként, a kolozsvári Igazság napilap külső munkatársaként magam is hóstáti gazdákról akartam írni, bemutatva, hogyan gazdálkodik egy-egy földész család, akinek megmaradt a birtoka. A harmadik riportig jutottam, amikor az éber cenzor a szöveg felét kihúzta, s ezzel véget is ért a nagy terv.
A felújított Kétágú templom
Fotó: Orbán Orsolya
A Gazdaszemmel sorozat mostani riportjában a múzeum gondnokával, a hóstáti származású Bányai József ügyvéddel indultunk időutazásra. Felmenői mind gazdaemberek voltak, így családjában hosszú időre visszanyúlt az a hóstáti örökség, amit apáról fiúra testáltak. A felújított Kétágú-templomban nemrég hálaadó istentiszteletet tartottak – noha ma már viszonylag kevés hóstáti jár ide, a templomot 1852-ben zömmel ők építették. Korábban már emeltek két kisebb templomot is: az elsőt a XVII. század végén a mai Protestáns Teológia helyén, a másodikat pedig a tanfelügyelőség telkén.
– magyarázta vendéglátónk. Innen vált ki később a Tóközi, az Új Alsóvárosi és a Bulgáriatelepi gyülekezet, amelyek zömében szintén gazdaemberekből álltak.
Hagyományosan a városfalakon kívül gazdálkodó réteg számos veszélynek volt kitéve. A különböző dúlások miatt folyamatosan újabb telepesek érkeztek soraikba, s a XVIII–XIX. századra erős, szívós közösséggé formálódott a Hóstát, amely a kincses város lakosságának mintegy 15 százalékát tette ki.
A köztudatban a földészeket az intenzív kertészkedés örök letéteményeseiként tartják számon, ám ez csak a XIX. század második felétől vált meghatározóvá. A Kolozsvárra települő bolgár kertészek hatására tértek át a külterjes gazdálkodásról az intenzív zöldségtermesztésre, amelyet kisebb portákon is eredményesen lehetett művelni. A Kis-Szamos és a Malomárok biztosította az öntözővizet, a város pedig a piacot.
A földészekről szóló, többnyelvű, tömör ismertető
Fotó: Orbán Orsolya
A dinamikusan fejlődő Kolozsvár a kommunista hatalomátvételig szimbiózisban élt a hóstátiakkal. A gazdáktól kisajátított telkekért jogszerű kártalanítást kaptak, így új földeket vásárolhattak a külvárosban. Ez a normalitás azonban megtört: előbb a kényszerkollektivizálás során vették el állataikat és földjeik egy részét, majd Nicolae Ceaușescu városrendezési terveivel tömbháznegyedeket építettek portáikra, kárpótlás nélkül.
A legerősebb közösséget a Magyar, a Honvéd és a Cukorgyár utcában ’fejezték le’. Ha ma végigsétálunk ezeken az utcákon, legfeljebb egy-egy hóstáti házat találunk, de azokat is rég mások lakják” – mondja Bányai József.
Feleki Károly fotói a hóstátiak meghurcoltatásáról
Fotó: Orbán Orsolya
Az 1989-es rendszerváltás után megindult a harc a kisajátított földek visszaszerzéséért. A város több részén azonban a hóstátiak nem kaptak plusz kárpótlást, csupán azt a csekély összeget, amit a kommunizmus idején fizettek nekik. Így sok helyen csupán a földek 45 százalékát szerezték vissza, s csak ott járt több vissza, ahol nem voltak szocialista építkezések.
„A kilencvenes években újra pezsgett a határ. A visszakapott földjeinken elkezdtünk gazdálkodni azzal, amink volt, jórészt minimális gépi felszereléssel. Ez a folyamat nagyjából a kétezres évek közepéig tartott, amikor a Funar-korszak bukásával a város ugrásszerű fejlődésnek indult. A közeli telkek ára megugrott” – emlékszik vissza Bányai. Közben kiöregedett az a nemzedék, amely még fantáziát látott a földművelésben. Velük együtt távozott a szükséges tudás is.
Így pár évtized alatt végérvényesen gazdát cserélt a hóstáti földtulajdon: az egykori kertek helyén új lakónegyedek és lakóparkok épültek.
A földészházak kedvenc faldísze volt a falvédő
Fotó: Orbán Orsolya
Ma Bányai József becslése szerint legfeljebb húsz család – 80–100 ember – foglalkozik még gazdálkodással, főként zöldségtermesztéssel. Hobbi szinten többen is művelik a földet, de ugyanennyien őrzik ténylegesen a hagyományt. Nekik is nehéz fennmaradni, hiszen a nagyáruházak olcsó, nagyüzemi kínálatához képest a háztáji termékek drágábbak. Csak egy szűk réteg hajlandó többet fizetni a jobb minőségű zöldségért, gyümölcsért.
Ha valaki végignézett egy hóstáti kertet az egymást követő növényi kultúrákról és társításokról, tudja, miről beszélek. Az öregek távozásával ennek az életformának is vége szakad” – foglalja össze tapasztalatait Bányai.
A múzeum azonban mementóként fennmarad. Tanúságot tesz egykoron virágzó közösségről, amelyben nagy, sokgyermekes családok éltek, s amely templomokat, hagyományokat, tudást hagyott maga után. Az általuk épített templomban helyet kapó gyűjtemény a gondnok szerint magyarok és románok körében egyaránt népszerű. Érdekesség, hogy román középiskolákból és egyetemekről is rendszeresen hozzák ide a diákokat, akik most kezdik felfedezni Kolozsvár múltját – s benne a magyar közösséget, azon belül a hóstáti földészeket.
Szobarészlet. A falon a piacról ismert fonott vesszőkosarak
Fotó: Orbán Orsolya
A Kétágú templom homlokzata a Magyar utcában
Fotó: Orbán Orsolya
Az Érmelléki Gazdák Egyesülete által szervezett vásárok az elmúlt évtizedben példátlan népszerűségre tettek szert Bihar megyében. A heti rendszerességgel megrendezett események egyre több helyi termelőt és vásárlót vonzanak.
A Kolozsvártól bő húsz kilométerre fekvő Magyarfenesen áthaladó főúton sokan megállnak a László-Rigó porta előtt friss zöldségért. Videós riportunkban a gazdacsalád farmbéli teendőit jártuk körül.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy rendőr megsérült csütörtökön, amikor egy verekedéshez riasztották a Maros megyei Felsőrépa községben; az incidens során a rendőr kénytelen volt használni a fegyverét, és az agresszort lábon lőtte.
Az úgynevezett székely AI-stratégia kidolgozásában, megvalósításában is segédkezik prof. dr. Kovács Levente, az Óbudai Egyetem rektora, akinek pályája Temesvárról indult.
Egy modern villamos motorvonat mindössze 81 perc alatt tette meg az Ópiski és Segesvár közötti 169 kilométeres vasúti távot – három megállással együtt.
A Kolozsvár és magyar határ közötti vasútvonal újabb, a Révi-szorost is magába foglaló Kissebes és Élesd közötti szakaszán is elkezdődtek a villamosítási és felújítási munkálatok.
A rák ne „halálos ítélet”, hanem egy kontrollálható, krónikus állapot legyen – ezen dolgozik Prof. Dr. Kovács Levente, az Óbudai Egyetem rektora, akinek pályája Temesvárról indult.
A közel-keleti háború sok román állampolgár nyaralási terveit felborította, a feszült helyzet érintette azok utazását, akik például Izraelbe akartak repülni közvetlenül a konfliktus kitörése után.
A román és az európai bűnüldöző szervek közötti együttműködés az elmúlt években látványosan megerősödött.
Törvénytelen munkálatokat tártak fel a hatóságok egy Hargita megyei természetvédelmi területen, az ügyben feljelentést tettek.
Huszonnégy óráig érvényes, egylejes napijegy bevezetését javasolja Călin Bibarț aradi polgármester a helyi tömegközlekedési vállalat járatain. Ez válasz az üzemanyagárak drágulására, illetve a közösségi közlekedés használatának ösztönzése.
A Maros megyei szociális és gyermekvédelmi igazgatósághoz fordult a rendőrség annak a két dicsőszentmártoni kislánynak az ügyében, akiket az eltűnésük után egy nappal találtak meg.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!