• Újabb varjúinvázió fenyegeti Sepsiszentgyörgyöt

Tehetetlenek a madarakkal szemben


A megfigyelések szerint több mint tíz különálló varjúsereg gyûlt össze a központi parkban; a madarak reggel hat és hét óra között zajosak, amikor a csapatok összecsapnak, majd délután 17 és 18 óra között, amikor szálláshelyüket készülnek elfoglalni. A sepsiszentgyörgyiek már többször panaszkodtak a varjak okozta zajra és piszokra, de a környéken lakó gazdák is féltik a termést a madaraktól. A hatóságok tehetetlenül állnak a jelenség elõtt, hiszen a populáció megtizedelésére nincs törvényes lehetõség, ugyanakkor a tavalyelõtti akció, amelynek során zajkeltéssel próbálták elüldözni a varjakat, nem hozott hosszú távú sikert. A Krónika által megkérdezett vadászok elmondták, évekkel ezelõtt versenyszerûen lövöldöztek a varjakra, hat pár beszolgáltatott varjúláb után egy golyót adott a vadász-halász egyesület. A varjúirtásnak ez a módja a rendszerváltás után megszûnt: egyrészt a törvény tiltja a lakott településen való lövöldözést, másrészt pedig megdrágult a lõszer. A vadászokat fõként az aggasztja, hogy a varjak elpusztítják az énekesmadarak fészkeit, megeszik a nyúlfiakat. A halász-vadász egyesület néhány évvel ezelõtt egy nemzetközileg használt méreg receptjét is eljuttatta a környezetvédelmi minisztériumhoz, amely azonban megtiltotta a szer használatát. A háromszéki környezetvédelmi felügyelõség vezetõje, Hobincu Zoltán lapunknak elmondta: határozottan ellenzi, hogy mérget vessenek be a varjak ellen. Szerinte ez a módszer ökológiai katasztrófához vezethet, hiszen más madárfajok is áldozatul eshetnek, de az Európai Unió is tiltja használatát. „Tudomásunk szerint a varjúpopuláció nem fenyeget az ökológiai egyensúly felborulásával, így a sepsiszentgyörgyi lakóknak el kell tûrniük a zajongást és az egyéb kellemetlenségeket”– jelentette ki. Hobincu szerint a varjak jelenléte nem veszélyes, nem terjesztenek betegséget, ezért azt is ellenzi, hogy zaklatással riasszák el a madarakat a városból.


Urbanizálódott madarak


 A városokat õszre-télire ellepõ varjakat könnyen összetévesztik a csókákkal. Mindkét madár a varjúfélék családjába és az énekesmadarak rendjébe tartozik. A városlakók életét leggyakrabban a magas fákon, telepesen fészkelõ vetési varjak keserítik hangos rikácsolásukkal, ürülékükkel. Dolmányos vagy szürkevarjú alig fordul elõ Erdélyben. A vetési varjak városi parkokba települése a természetes élelemforrások megcsappanásával és a nyílt szeméttelepek terjedésével függ össze. Marosvásárhelyen például a 60-as évek közepén jelentek meg fészkelõ fajként, azóta kiirthatatlanok. A varjak fákon rakott fészekben, a csókák viszont eredetileg fák odvában, sziklák üregeiben fészkelnek, de a költõ- és élõhelyek fogyásával sikeresen urbanizálódnak a csókák is: padlásokon, kéményekben alakítják ki fészkeiket. Városlakóvá azonban inkább õsszel és télen válnak, a meleg, védett hely miatt ekkor is inkább éjszakázni járnak be a városba.

------------