Drónvadászat, elrettentés és PR

hiszen a keményebb fellépésig megvárták, amíg nem csupán lakatlan területre zuhannak eltévedt orosz drónok, hanem először csak egy galaci utcán, majd egy ottani tízemeletes társasház tetejébe csapódott be egy légi jármű, utóbbi helyszínen két embert megsebesítve.

Ezek után viszont most szinte megtáltosodtak az illetékesek, és Nicușor Dan államfő közösségi oldalának kezelői kis túlzással jóformán nem győzték közzétenni a lelőtt drónokról szóló bejelentéseket. Amelyek közül egyről már biztosan kiderült, hogy – amint az sejthető is volt – az Ukrajna elleni támadásokban tömegesen használt, iráni tervezésű Sahid – vagy orosz nevén Gerany –, amelyhez hasonlóak eddig is többször zuhantak már le román területen.

Kétségtelen, hogy a mostani keményebb fellépés egyfajta, elrettentést szolgáló erődemonstrációként értékelhető a román állam részéről, amely révén jelzi Oroszország felé: figyelemmel kíséri a lépéseit, és nem hagyja megtorlás nélkül a légtere megsértését és a polgárai életének veszélyeztetését.

Legalábbis érdekes, hogy míg az első drón esetében indokolt az akció, hiszen mélyen benn volt az ország területe fölött, a másik kettőt a tenger fölött, illetve közvetlenül a parton lőtték le.

Emellett vélhetően közvetett reakció is arra, hogy az oroszok olyan, harmadik országbeli kereskedelmi hajók ellen mértek csapásokat a Fekete-tengeren, amelyek szerintük katonai eszközöket szállítottak Ukrajnába – mint ismert, két hajót is a román partok közelében ért találat, ami miatt a román hatóságoknak kellett beavatkozniuk.

Ehhez illeszkedik a kemény diplomáciai fellépés is Moszkvával szemben, az orosz nagykövet bekéretése a külügybe, illetve a még ennél is drasztikusabbnak számító lépés: egy orosz követségi alkalmazott kiutasítása.

(Vélhetően egy hírszerzőé, amit majd orosz részről egy, a moszkvai román nagykövetségben fedésben tevékenykedő román hírszerzési alkalmazott kiutasítása követ).

ha a határain kívül lő le orosz katonai eszközöket. Mintha Románia felelőssége lenne, hogy az oroszok nem képesek – rosszabb esetben nem is akarják – irányítás alatt tartani a saját drónjaikat, amelyek így román területre hatolnak be.

Majd ennél is tovább mentek, amikor előre megrendezett színjátéknak nevezték az incidenseket.

Ez Moszkva részéről egyáltalán nem a NATO-val fennálló viszony enyhülését célzó szándék jele – hiszen azt a felelősség bizonyos mértékű elismerése jelentené –, hanem azt jelzi, hogy az orosz illetékesek egyre inkább ellenségnek tekintik azon országokat, amelyek katonailag támogatják Ukrajnát. Márpedig Románia kapcsán tudni lehet, hogy fegyverek átadása mellett az egyik legfontosabb tranzitútvonala az Ukrajnába irányuló nyugati fegyverszállítmányoknak.

Miközben lehet, hogy csupán eltévedt drónokról van szó, amelyek fölött az ukrán hadsereg elektronikai zavarórendszerének működése nyomán az orosz haderő elvesztette az irányítást, egyes elméletek szerint

hogy így teszteljék a védelmi képességeket, de nem elhanyagolható a pszichológiai hatás sem, hiszen – főleg az ukrán határhoz közeli területeken – elhinti a félelem magvait a lakosságban.

Ugyanakkor valószínűbb az a verzió, hogy az ukrán elektronikai zavarás miatt tévedtek Románia irányába a drónok, azzal ugyanis a Kreml is tisztában van, milyen kockázatokkal járhat, ha éles robbanóanyaggal felszerelt katonai eszközt irányít szándékosan egy NATO-tagállam területe ellen.

Mindazonáltal

A látványos hírveréssel és diplomáciai asztalcsapkodással körített akció kapcsán ugyanakkor meg kell jegyezni azt is, hogy amennyiben az ukrajnai háború elhúzódik, és a Moszkva és a NATO, különösen pedig a Moszkva és Bukarest közötti viszony sem javul, a drónok elleni küzdelem most látható formája nem fenntartható.

Egyrészt elengedhetetlen a hagyományos földi légvédelem fejlesztése, hiszen az első drón mintegy száz kilométernyire repült zavartalanul az ország belseje irányába az ukrán határtól.

Másrészt

Mert míg egy Sahid drón 35-50 ezer dollárba kerül, a légteret megsértő drónok lelövésére használt amerikai Sidewinder rakéták az amerikai hadsereg számára mintegy félmillió, míg a külügyminisztérium által lebonyolított programban külföldi országoknak eladottak egymillió dollárba is kerülhetnek, ami határozottan rossz ár-érték arány, arról nem is beszélve, hogy a rakétakészletek hamarabb kimerülnek, pótlásuk pedig jóval hosszabb időt vesz igénybe, mint a drónoké.

Ezért elengedhetetlen a modern hadviselésben egyre nagyobb szerepet kapó drónelhárító légi járművek beszerzése, és a drónhaderő létrehozása.

Az, hogy Kolozsvárott egy, a háborúban komoly tapasztalatokat szerző ukrán céggel közösen hoz létre egy helyi cég harci drónokat gyártó üzemet, kiváló lépés – ám

Ez is lenne legalább olyan jó reklám a kormányzatnak, mint az, hogy F-16-osok hajkurásszák és lődözik le a légteret megsértő orosz drónokat drága pénzért.