
Még a legelérzékenyültebbek is nagyot néztek, amikor a határhoz közeli magyarországi község polgármestere meghatódva magához szólította a román családnévvel rendelkező Katalint az állampolgársági okmányok ünnepélyes átadása végett, a hosszú széksorok közül pedig feszengve kikászálódott egy, odahaza Cătălinként éldegélő fiatalember.
2013. augusztus 29., 19:142013. augusztus 29., 19:14
2013. augusztus 29., 19:152013. augusztus 29., 19:15
Az elöljárón látszott, nem először szembesül ilyen visszás helyzettel: mosolyogva kezet szorított a fiúval, s néhány keresetlen, barátságos szóval gratulált Magyarország legújabb állampolgárának. A helyi kultúrpalota nagytermében – ahol havonta 150-200 \"könnyen honosult\" teszi le az állampolgársági esküt – egyébként igen sok román szót lehetett hallani. Persze ebből még nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, hiszen sajnos tisztában vagyunk vele, hogy, főleg a szórványban, sok \"mégmagyar\" egymás között is románul beszél egymással. Azt se felejtsük, hogy az egyszerűsített honosítási eljárás során milyen feltételeknek kell megfelelni: a kérelmező vagy felmenője bizonyítottan magyar állampolgár volt vagy valószínűsíthető magyarországi származása, illetve igazolni tudja magyar nyelvtudását.
Utóbbit ott ellenőrzik, ahol a kérelmet benyújtják: ezt a magyarországi anyakönyvvezetők, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal munkatársai, a magyar külképviseletek tisztviselői vagy a Kormányablakok mögött ülő hivatalnokok teszik meg – értelemszerű, hogy a \"vizsgáztatás\" szubjektív módon történik, és például az is nagyban befolyásolhatja, hogy éppen kinek mennyi ideje van erre.
Cătălinról mi csak annyit tudunk, hogy nem Katalin, de már magyar állampolgár. Mégis, tegyük fel, hogy ízig-vérig román atyafi, ahogyan a felmenői is azok voltak a \"magyar világban\" – mielőtt felháborodottan szentségtörést kiáltanánk, gondoljunk csak bele, ha ez a fiatalember (és vélhetően több ezer társa) csak egy kicsit is átgondolja, átértékeli magában a magyarsághoz való viszonyát, nem válhat valamilyen módon a mi hasznunkra is? Még akkor is, ha csak tíz év múlva tér haza Kanadából.
Nincs miért szépíteni: az alkotmánybíróság ítéletével, amellyel megsemmisítette a bírák és ügyészek különleges nyugdíjait módosító törvényt, tovább erodálta a román jogállamisági intézményekbe vetett, még meglévő bizalmat.
Bár a budapesti Ukrajna-csúcs időpontja bizonytalan, azért kijelenthető: a közkeletű vélekedéssel ellentétben a jelek szerint a hála mégiscsak politikai kategória – legalábbis Donald Trump akként tekinti Orbán Viktor magyar kormányfővel való viszonyában.
Kedvenc és gyűlölt politikusaink egyaránt hősiesen megvédték a nagyi lekvárját: rettenthetetlenül, még az adócsalóknak járó hivatali megbélyegzést is bátran felvállalva, jól kifotózkodták magukat a család ízléses éléskamrájában.
A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.
Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.
Nem könnyű Ukrajna EU-csatlakozásának realitását mérlegelni, hiszen a kérdést azon objektív mutatókon túlmenően, hogy politikailag és gazdaságilag mennyire felkészült az ország, a háború mellett magyar–ukrán konfliktus is beárnyékolja.
A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.
Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.
Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.
Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.
szóljon hozzá!