Még a legelérzékenyültebbek is nagyot néztek, amikor a határhoz közeli magyarországi község polgármestere meghatódva magához szólította a román családnévvel rendelkező Katalint az állampolgársági okmányok ünnepélyes átadása végett, a hosszú széksorok közül pedig feszengve kikászálódott egy, odahaza Cătălinként éldegélő fiatalember.
2013. augusztus 29., 19:142013. augusztus 29., 19:14
2013. augusztus 29., 19:152013. augusztus 29., 19:15
Az elöljárón látszott, nem először szembesül ilyen visszás helyzettel: mosolyogva kezet szorított a fiúval, s néhány keresetlen, barátságos szóval gratulált Magyarország legújabb állampolgárának. A helyi kultúrpalota nagytermében – ahol havonta 150-200 \"könnyen honosult\" teszi le az állampolgársági esküt – egyébként igen sok román szót lehetett hallani. Persze ebből még nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, hiszen sajnos tisztában vagyunk vele, hogy, főleg a szórványban, sok \"mégmagyar\" egymás között is románul beszél egymással. Azt se felejtsük, hogy az egyszerűsített honosítási eljárás során milyen feltételeknek kell megfelelni: a kérelmező vagy felmenője bizonyítottan magyar állampolgár volt vagy valószínűsíthető magyarországi származása, illetve igazolni tudja magyar nyelvtudását.
Utóbbit ott ellenőrzik, ahol a kérelmet benyújtják: ezt a magyarországi anyakönyvvezetők, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal munkatársai, a magyar külképviseletek tisztviselői vagy a Kormányablakok mögött ülő hivatalnokok teszik meg – értelemszerű, hogy a \"vizsgáztatás\" szubjektív módon történik, és például az is nagyban befolyásolhatja, hogy éppen kinek mennyi ideje van erre.
Cătălinról mi csak annyit tudunk, hogy nem Katalin, de már magyar állampolgár. Mégis, tegyük fel, hogy ízig-vérig román atyafi, ahogyan a felmenői is azok voltak a \"magyar világban\" – mielőtt felháborodottan szentségtörést kiáltanánk, gondoljunk csak bele, ha ez a fiatalember (és vélhetően több ezer társa) csak egy kicsit is átgondolja, átértékeli magában a magyarsághoz való viszonyát, nem válhat valamilyen módon a mi hasznunkra is? Még akkor is, ha csak tíz év múlva tér haza Kanadából.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Na, már csak ez hiányzott! – kommentálhatnánk a viccbeli poénnal az alkotmánybíróságnál uralkodó állapotokat. Csakhogy ez nem vicc. A taláros testületnek sikerült elérnie, hogy az eddigi pénzügyi és politikai krízist újabbal tetézze: alkotmányossal.
Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.
Teljes hőfokon ég Magyarországon a jövő tavasszal rendezendő országgyűlési választást megelőző kampány, és a politikai csatazaj közepette időnként a nemzetpolitika is terítékre kerül.
Miközben a Recorder oknyomozó portál dokumentumfilmje súlyos visszaélésekre világít rá a román igazságszolgáltatási rendszerben, azért megjegyezhetjük: a tényfeltáró riporttal jókora szívességet tett a kormánynak.
A híradót hallgatom. Beszámolnak arról, hogy egy német város karácsonyi vásárában késeltek, egy másikban, valahol Bajorországban pedig minél több személy halálra gázolását tervezte öt migráns.
Az Egyesült Államok magára hagyja Európát, sőt már ellenségének tekinti – ilyen apokaliptikus kommentárok hangzottak el annak kapcsán, hogy a Trump-adminisztráció közzétette Washington új nemzetbiztonsági stratégiáját.
December 10-e az emberi jogok világnapja, mivel 1948-ban ezen a napon fogadta el az ENSZ közgyűlése Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát.
Furcsa kétarcúságról tett tanúbizonyságot Nicușor Dan: először a normalitás ritka megnyilvánulásaként beismerte, hogy Románia még mindig korrupt – hogy aztán ugyanaznap a hagymázas nemzeti mitológia jegyében egy potenciális háborús bűnöst tüntessen ki.
Drámai ellentmondást kell feldolgozniuk az ukránoknak: miközben úgy tűnik, minden eddiginél közelebb kerülhet a fegyverszünet, azzal is meg kell barátkozniuk, hogy annak áraként biztosan le kell mondaniuk a korábbi területeik egy részéről.
Ha tényleg megvalósul Ilie Bolojan felvetése, nem lesz túlzás kijelenteni, hogy a költségvetési hiányt lefaragni próbáló román állam amolyan fordított Robin Hoodként viselkedik: elvenné az egyszerű polgárok pénzét, hogy aztán jól megtartsa saját magának.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!