JEGYZET – Hiába rendelkezik az egyik legmagasabb életszínvonallal és legerősebb szociális rendszerrel Svédország, könnyen előfordulhat, hogy előbb-utóbb nagyon pocsék dolog lesz svédnek lenni.
2015. január 10., 16:372015. január 10., 16:37
Sőt egyenesen bűncselekmény. Egy svéd iskolában máris megtörtént az első lépés ennek irányába: az igazgató egyszerűen betiltotta a svéd zászló használatát. Az ok: egy jelmezbálon az egyik diák kék-sárgára festett arccal, kezében játékfegyverrel jelent meg.
Az iskola vezetői szerint márpedig az alkalmatlan időben és helyen használt svéd zászló megvalósíthatja a „gyűlöletbeszéd” bűncselekményét. „A külföldi hátterű diákokat sértheti, ha azt látják, hogy valaki svéd zászlót visel, különösen, ha mindezt egy játékfegyverrel a kezében teszi” – jelentette ki az igazgató.
A nemzeti ünnepeket és a cserediákok látogatását kivéve megtiltották a svéd zászló használatát az iskolában. Mondjuk az igazgató is elismerte, maga sem tud róla, hogy akár a svéd zászló, akár a svéd nemzeti színekből készült arcfestés efféle sérelmet okozott volna bárkinek is. De persze a 21. század fejlett Európájában nem ez számít, hanem az ideológia.
Előrebocsátanám: jómagam sem vagyok annak a híve, hogy mindig mindenhol nemzeti zászlók lobogjanak, mivel úgy gondolom, ez nem a hazafiság és a nemzeti elkötelezettség, csupán a más nemzetekkel szembeni frusztráció és kisstílűség megnyilvánulása. Viszont az, hogy egy országban betiltsák a nemzeti jelképek nem provokatív célú használatát, a rosszul értelmezett tolerancia és politikai korrektség oly mértékben öngyűlöletbe hajló megnyilvánulása, hogy már szakemberi beavatkozás után kiált.
A következő lépés ugyanis lehetne akár a svéd nyelv nyilvános használatának betiltása is, elvégre a más országokból érkezett diákokat, illetve munkavállalókat frusztrálhatja, hogy a svéd társadalom tagjai kirekesztő módon csak a saját nyelvükön értekeznek. És egyáltalán: eleve svédnek, dánnak, magyarnak vagy románnak lenni is kirekesztő mindenkivel szemben, aki nem svéd, dán, magyar vagy román, úgyhogy tessék gyorsan a valamely nemzethez való tartozást is fölvenni a gyűlölet-bűncselekmények listájára.
És akkor az egész világ bűnös lesz majd – kivéve persze a megváltó ideológiákat kiötlő, progresszív, haladó gondolkodású, és ezért a múlt eszméinek sötét dágványában tapicskoló nyáj vezetésére hivatott kozmopolita világpolgárokat.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!