Nem kétséges, hogy sikeres akciónak bizonyult a székelyek vasárnapi menetelése.
2013. október 28., 19:062013. október 28., 19:06
Az erdélyi magyar politikai-társadalmi szervezetek ritkán tapasztalható összefogásával megvalósult demonstráció elérte célját, újfent ráirányította a figyelmet a romániai magyarság demokratikus igényeire, az autonómiatörekvések megalapozottságára. Azonban a kisebbségi jogok, az önrendelkezés maradéktalan kivívása felé vezető úton a mostani esemény csak egy a sok mérföldkő közül, éppen ezért nem árt már most elgondolkodni a hogyan továbbon. Egyértelmű: a menetelés szervezésében oroszlánrészt vállalt SZNT lehetőségei korlátozottak a tekintetben, hogy az autonómiaküzdelem jogi, törvényhozási formát öltsön, vagy legalább párbeszédkényszert váltson ki a román hatalom részéről. És e téren nem lehet illúziója a két kisebbik erdélyi magyar pártnak sem, hiszen a balliberális koalíció többször kinyilvánította: csakis az RMDSZ-t tekinti a magyarság legitim képviselőjének. Mármost hogy ez a legitimitás mennyire álságos, azt ékesen bizonyítja a szövetségnek az önrendelkezéssel kapcsolatos mindenkori retorikája. Kormányzati pozícióban az RMDSZ folyamatosan mellőzte az autonómia ügyét, jobbára csak ellenzékben hallatta a szavát. Láss csodát, az alakulat ismét csak most, vélhetően a menetelés sikerén felbuzdulva látta fontosnak, hogy törvénytervezetet terjesszen a bukaresti parlament elé a területi autonómia tárgyában, és a szándék – éppen a közelgő EP-választások miatt – kapcsán nagyon kilóg a lóláb. Annál is inkább, mivel úgy fest: az RMDSZ a régióátszervezés elleni, megyei referendumokat szorgalmazó aláírásgyűjtést is sikerült pótcselekvéssé degradálnia, az akciónak még a megyei jegyzők szűrőjén sem sikerült átjutnia. (Holott 2004-ben a szövetség csúcsvezetői nem győzték kioktatni a Magyar Polgári Szövetséget, miként kell jogilag támadhatatlan módon összeállítani az íveket, amikor az a vád érte, hogy megtorpedózta az új párt bejegyzését). Az a kérdés, hogy az RMDSZ hajlandó-e tovább éltetni a magyar szervezetek részéről megnyilvánult akcióegységet, vagy továbbra is beéri az ügy bukaresti maszatolásával. Ám jó, ha tudja: ebben a menetelésben nincs visszaút.
Talán a múlt heti gazdatüntetés szélsőjobb általi eltérítése is hozzájárult, de most úgy tűnik, a román hatóságok úgy döntöttek, végleg megpróbálnak leszámolni a kortárs romániai szélsőjobboldal ikonjával, Călin Georgescuval.
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
szóljon hozzá!