Nem kétséges, hogy sikeres akciónak bizonyult a székelyek vasárnapi menetelése.
2013. október 28., 19:062013. október 28., 19:06
Az erdélyi magyar politikai-társadalmi szervezetek ritkán tapasztalható összefogásával megvalósult demonstráció elérte célját, újfent ráirányította a figyelmet a romániai magyarság demokratikus igényeire, az autonómiatörekvések megalapozottságára. Azonban a kisebbségi jogok, az önrendelkezés maradéktalan kivívása felé vezető úton a mostani esemény csak egy a sok mérföldkő közül, éppen ezért nem árt már most elgondolkodni a hogyan továbbon. Egyértelmű: a menetelés szervezésében oroszlánrészt vállalt SZNT lehetőségei korlátozottak a tekintetben, hogy az autonómiaküzdelem jogi, törvényhozási formát öltsön, vagy legalább párbeszédkényszert váltson ki a román hatalom részéről. És e téren nem lehet illúziója a két kisebbik erdélyi magyar pártnak sem, hiszen a balliberális koalíció többször kinyilvánította: csakis az RMDSZ-t tekinti a magyarság legitim képviselőjének. Mármost hogy ez a legitimitás mennyire álságos, azt ékesen bizonyítja a szövetségnek az önrendelkezéssel kapcsolatos mindenkori retorikája. Kormányzati pozícióban az RMDSZ folyamatosan mellőzte az autonómia ügyét, jobbára csak ellenzékben hallatta a szavát. Láss csodát, az alakulat ismét csak most, vélhetően a menetelés sikerén felbuzdulva látta fontosnak, hogy törvénytervezetet terjesszen a bukaresti parlament elé a területi autonómia tárgyában, és a szándék – éppen a közelgő EP-választások miatt – kapcsán nagyon kilóg a lóláb. Annál is inkább, mivel úgy fest: az RMDSZ a régióátszervezés elleni, megyei referendumokat szorgalmazó aláírásgyűjtést is sikerült pótcselekvéssé degradálnia, az akciónak még a megyei jegyzők szűrőjén sem sikerült átjutnia. (Holott 2004-ben a szövetség csúcsvezetői nem győzték kioktatni a Magyar Polgári Szövetséget, miként kell jogilag támadhatatlan módon összeállítani az íveket, amikor az a vád érte, hogy megtorpedózta az új párt bejegyzését). Az a kérdés, hogy az RMDSZ hajlandó-e tovább éltetni a magyar szervezetek részéről megnyilvánult akcióegységet, vagy továbbra is beéri az ügy bukaresti maszatolásával. Ám jó, ha tudja: ebben a menetelésben nincs visszaút.
A közép-európai ember kényelmi illúziójának végét jelzi mindaz, ami most az életadó, elnyűhetetlennek hitt kék szalagunkkal, a Dunával történik. És abból kifolyólag velünk, mindannyiunkkal.
Miközben eddig jóformán csak passzív szemlélőként kísérte az ország légterét megsértő orosz drónokat, hirtelen igencsak hiperaktív lett a román légierő.
Történelmi fordulóponthoz érkezett a hírfogyasztás. A kérdés már nem csak az, hogy hol olvassuk a híreket, hanem akarunk-e még egyáltalán szembenézni velük.
Egyetlen félreértelmezett hír is elég ahhoz, hogy egy reményvesztett közösségben újra fellobbanjon a remény. Parajd esetében azonban a valóság ismét józanítóbbnak bizonyult a politikai diadaljelentéseknél.
A történelem nemcsak hősökről, hanem árulókról is szól, mégha igencsak keveset emlegetjük őket. A sport világában is beszélhetünk eredményességről és eredménytelenségről egyaránt, sztárokról és – antisztárokról.
Sportújságírók, szakírók, futballszurkolók körében jó ideig témát szolgáltat még a hétfőre virradóra befejeződött, az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó által közösen rendezett labdarúgó-világbajnokság.
Marosvásárhely, a Bolyaiak városa még mindig a legtöbb magyar lakosnak otthont nyújtó település Erdélyben.
Ott állunk a pékárus vagy a sarki bolt pultjánál, a szupermarket kasszájánál, kezünkben egy egyszerű fehér kenyérrel, a pénztárgép kijelzőjén pedig felvillan a kétjegyű szám: 10 lej, 12 lej, 15 lej...
Nyugdíjas halk suttogása a sarki patikában: „Kedveske, melyik az olcsóbb? Ezt a két gyógyszert most hagyjuk ki, majd jövő hónapban visszajövök értük.”
Donald Trump amerikai elnök iráni kalandja nem feltétlenül úgy alakult, ahogy azt a legderűlátóbb illetékesek remélték, ennek a hatásait pedig Európában, benne Erdélyben is érezzük – és várhatóan közép- és hosszú távon is érezni fogjuk.
szóljon hozzá!