VEZÉRCIKK – Visszafogottságra intenék mindenkit, aki máris valamennyi későbbi hasonló helyzetet – írásba adom: nem ez volt az utolsó… – alapvetően befolyásoló precedensként kiáltaná világgá a szatmárnémeti bíróság döntését, miszerint az autonómiáról beszélni nem szélsőséges cselekedet.
2015. július 15., 19:542015. július 15., 19:54
Természetesen sajtómunkásként is üdvözlöm a Gazeta de Nord-Vest című lap elmarasztalását, amely valótlanságokat állított, valamint uszított egy másfél évvel ezelőtti autonómiakonferencián elhangzottak nyomán.
Ugyanakkor nem feledhetem a sajtó felelősségét tárgyaló hazai jogszabályok kezdetlegességét és kuszaságát, amely a korrektül szókimondó sajtóálláspontokat esetenként a szélsőségesség ugyanazon kategóriájába sorolja, mint a másik náció kiutasítását szajkózó beszámolókat.
Az autonómiakérdések nyilvános tárgyalásának tükrözése amúgy kényes kérdés. Nem a megszokott, elszakadást, bomlasztást vizionáló tudósítások értelmében, hanem azért, mert a kollégák többsége nemcsak a terminológia tekintetében képzetlen, de sok esetben a történelmi példák és párhuzamok felsorolásába is súlyos hibákat elegyít. S akkor az önrendelkezés által felvillantott – helyenként be is bizonyított – lehetőségek empatikus kezeléséről még nem is beszéltünk.
A bírósági határozat viszont arra mindenképpen jó, hogy fokozott figyelemre intsen. Például abban a tekintetben, hogy ha a „baráti” román sajtó megvilágosítása hiú ábránd is, a csak információhiányból fakadó gyanakvások eloszlatása roppant fontos feladat. És teljesíthető. Főleg, hogy immár bírósági indoklás is lobogtatható, miszerint az autonómia Európa más országaiban működő intézmény.
A történet persze még rengeteg fordulatot ígér, jót és kevésbé kedvezőt egyaránt. Hazai pályán is. Az akadályok sikeres vételéhez olyan művi gátakat kell még lebontani, mint például a partiumi és székelyföldi autonómiaformák és -esélyek szembeállítása.
Mert egy szóhasználatában, gazdasági-társadalmi beágyazásában koherens üzenet folyamatos hangoztatása nagyságrendekkel csökkentené annak a veszélyét, hogy bírósági fórumokon tárgyalják egy közösség önrendelkezési jövőképét. Ami, ugyebár a szatmári precedens ellenére továbbra is kétesélyes ügy.
A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) rekordgyorsasággal találta meg, milyen, az ország polgárainak jóléte szempontjából fontos témában rontson neki az újonnan beiktatott Niculescu–PSD-kormánynak. És ez mi más is lehetne, mint egy jó kis magyar ügy?
Bukarestben újra elővették a vonalzókat és az Excel-táblázatokat, hogy átrajzolják Románia közigazgatási térképét. A magyar érdekképviselet a dán modellel példálózik és helyi népszavazásokat vet fel.
Fél füllel hallgatom a híreket. Fél évnyi kormányválság után beiktatták az új miniszterelnököt és minisztereit, akik ígéreteket tettek, hogy ők aztán megmutatják a tutit. Vége a nyomorúságnak csodálatos országunkban, közeledünk a Kánaánhoz.
Luca Niculescu kormányának megalakulása nyomán jelenleg annyi jelenthető ki pozitívumként, hogy az ország élén végre teljes jogkörű kormány áll – ám a politikai bizonytalanság ettől még nem lett sokkal kisebb.
Állva utaznak a kolozsvári buszon. Kora délelőtti forgalom. Ülőhelyek akadnának, de a két srác áll.
Szinte mindegy, kit kérdez az ember arról, hogyan boldogul a munkahelyén, mert mindenhonnan ugyanazt a választ kapja: kevesebb a forgalom, kevesebb a szerződés, kevesebb az ügyfél, és akik még megmaradtak, azok is jóval kevesebbet vásárolnak.
Ha valaki úgy érezné, hogy Donald Trump amerikai elnök éppen a moszkvai gyors elé lökte Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt és európai szövetségeseit, az azért lehet, mert a jelek szerint tényleg ez történt.
Édesapám, Ábrám Sámuel nyugdíjas református lelkész életének 93. évében eltávozott közülünk.
Reméljük, nem jutunk oda, hogy bár elvileg könnyebb, észszerűbb és az ország számára kevésbé megrázó kormányt alakítani, mint előre hozott választásokat tartani vagy az államfőt felfüggeszteni, mégis utóbbiak valamelyike valósul meg hamarabb.
Bármely idegen nyelvet bármilyen szinten beszélők esetén a legismertebb szavak közé tartozik a köszönöm. A magyar nyelvet idegen nyelvként használók körében nem könnyű kiejteni a három – többnyire – ismeretlen ö hangot.
szóljon hozzá!