VEZÉRCIKK – Visszafogottságra intenék mindenkit, aki máris valamennyi későbbi hasonló helyzetet – írásba adom: nem ez volt az utolsó… – alapvetően befolyásoló precedensként kiáltaná világgá a szatmárnémeti bíróság döntését, miszerint az autonómiáról beszélni nem szélsőséges cselekedet.
2015. július 15., 19:542015. július 15., 19:54
Természetesen sajtómunkásként is üdvözlöm a Gazeta de Nord-Vest című lap elmarasztalását, amely valótlanságokat állított, valamint uszított egy másfél évvel ezelőtti autonómiakonferencián elhangzottak nyomán.
Ugyanakkor nem feledhetem a sajtó felelősségét tárgyaló hazai jogszabályok kezdetlegességét és kuszaságát, amely a korrektül szókimondó sajtóálláspontokat esetenként a szélsőségesség ugyanazon kategóriájába sorolja, mint a másik náció kiutasítását szajkózó beszámolókat.
Az autonómiakérdések nyilvános tárgyalásának tükrözése amúgy kényes kérdés. Nem a megszokott, elszakadást, bomlasztást vizionáló tudósítások értelmében, hanem azért, mert a kollégák többsége nemcsak a terminológia tekintetében képzetlen, de sok esetben a történelmi példák és párhuzamok felsorolásába is súlyos hibákat elegyít. S akkor az önrendelkezés által felvillantott – helyenként be is bizonyított – lehetőségek empatikus kezeléséről még nem is beszéltünk.
A bírósági határozat viszont arra mindenképpen jó, hogy fokozott figyelemre intsen. Például abban a tekintetben, hogy ha a „baráti” román sajtó megvilágosítása hiú ábránd is, a csak információhiányból fakadó gyanakvások eloszlatása roppant fontos feladat. És teljesíthető. Főleg, hogy immár bírósági indoklás is lobogtatható, miszerint az autonómia Európa más országaiban működő intézmény.
A történet persze még rengeteg fordulatot ígér, jót és kevésbé kedvezőt egyaránt. Hazai pályán is. Az akadályok sikeres vételéhez olyan művi gátakat kell még lebontani, mint például a partiumi és székelyföldi autonómiaformák és -esélyek szembeállítása.
Mert egy szóhasználatában, gazdasági-társadalmi beágyazásában koherens üzenet folyamatos hangoztatása nagyságrendekkel csökkentené annak a veszélyét, hogy bírósági fórumokon tárgyalják egy közösség önrendelkezési jövőképét. Ami, ugyebár a szatmári precedens ellenére továbbra is kétesélyes ügy.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.
Bár a Tisza-kormány nemzetpolitikáért felelős illetékese több fórumon is leszögezte erdélyi látogatása során, hogy az új budapesti hatalom nem kíván hozzányúlni a külhoni magyarok szavazati jogához, jelentős nyomás nehezedik rá az anyaországban.
Miközben egyes országokban már be is tiltották, vagy fontolgatják, hogy betiltsák a közösségi oldalak használatát a 16 év alatti fiatalok körében, néha az az ember érzése, hogy egyes, 18 évnél idősebb felnőttek esetében sem ártana a tiltás.
Ötszázhetven évvel ezelőtt, 1456. augusztus 11-én, a nándorfehérvári diadal után három héttel pestis áldozata lett Hunyadi János hadvezér.
Románia Európa egyik legjobb mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országa, mégis importra szorul az alapvető élelmiszerekből. A gondot nem a termőföld vagy a gazdák hiánya, hanem az évtizedek óta következetlen agrárpolitika okozza.
Az embereknek egyre inkább elegük van a pártok közötti marakodásból, amely hónapok óta tartó politikai patthelyzetet eredményezett, valamint azt, hogy az országnak a válságos időszakban nincs teljes hatáskörrel rendelkező kormánya.
Életveszélyes fenyegetést kapott egy magyarországi előadó, ezért lemondta székelyföldi koncertjét. A botrány túlmutat Majkán, és a magyar közélet nagyon aggasztó állapotairól árulkodik.
Hogy Romániában gyanúsan tekintenek a kettős állampolgárokra, nem újdonság, azt már megszokták az erdélyi magyarok. De enyhén szólva meglepő, hogy Magyarországon is indulatokat gerjeszt a kettős állampolgárság kérdése.
szóljon hozzá!