VEZÉRCIKK – Azok számára, akik nem kórosan naivak, magától értetődő, hogy a Daes – azaz a magát Iszlám Államnak nevező terrorszervezet – elleni harc örve alatt mindegyik külső hatalom a saját stratégiai érdekeit követi a térségben.
2015. november 26., 19:452015. november 26., 19:45
Ennek ellenére az, hogy Törökország lelőtt egy orosz vadászbombázót, olyan súlyosan aránytalan cselekedet, amely nehezíti a dzsihadisták elleni küzdelmet, és tovább mélyíti a Nyugat és Oroszország közötti ellentéteket.
Tény ugyan, hogy az orosz gép megsértette a török légteret, de csupán néhány másodpercről van szó – ennyiért két, egymással nem háborús állapotban lévő ország között még nem szokás a lehető legradikálisabb lépést megtenni. Az ankarai kormány azonban attól tart, hogy az orosz beavatkozás megakadályozhatja saját szíriai terveinek megvalósításában, és mivel több okból is nyeregben érzi magát, tűzparancsot adott. A török kormány számára az elsődleges ok, amiért úgy érzi, szinte bármit megtehet, a néhány hete megtartott választásokon elért győzelem, a széles körű népi, demokratikus felhatalmazás.
A második az, hogy stratégiai fontossággal bír a Nyugat felé irányuló migránsáradat megállításában, ezért zsarolási pozícióba került. Harmadsorban pedig NATO-tagállam – vagyis egy orosz retorzió esetén a szövetség alapdokumentumának 5. cikkelye értelmében az összes NATO-szövetségesnek be kellene avatkozni, annak pedig tudatában voltak, hogy ezt Oroszország nem kockáztatja meg.
A mostani incidens a térségben évszázadok óta tartó orosz–török hatalmi rivalizálás újabb felvonása. Törökország évszázadokig tartotta megszállás alatt a közel-keleti térséget, és most annak ürügyével, hogy rokonait, a határ menti türkméneket védi, megpróbál beavatkozni Szíriában annak érdekében, hogy a számára ellenszenves – a török hegemóniát elfogadni nem akaró, nem szunnita, hanem síita alavita – Aszad elnök megbukjon, és egy Törökországgal szemben barátságos vezetés kerüljön hatalomra.
Oroszországnak viszont Aszad a térségbeli legfőbb szövetségese, aki biztosíthatja a kijutást a Földközi-tengerre, ezért bombázza a Daest és az Aszad-ellenes lázadókat is. Ez azonban az Egyesült Államok és több nyugat-európai ország számára is elfogadhatatlan, mivel ők is velük, és nem Moszkvával szemben barátságos szíriai vezetést akarnak.
A helyzetet bonyolítja, hogy a török kormány a nagyszámú, önrendelkezést követelő törökországi kurdok szakadár törekvései miatt jobban tart egy, Szíria határ menti részein létrejövő kurd államtól, mint a Daestől. Ezért képes volt a terroristák ellen hatékony szárazföldi offenzívát folytató szíriai kurd erőket bombázni, ami miatt – stratégiai érdekek ide vagy oda – nem lehet eléggé elítélni, hiszen a mi stratégiai érdekünk meg az, hogy a nyugati civilizációt fenyegető dzsihadistákat a lehető legszorosabb határidőn belül felszámolják.
Vagyis most az a helyzet, hogy a nyugati civilizáció katonai szövetségeként működő NATO tagjaként a térségben saját pecsenyéjét sütögető Törökország miatt a világ még kevésbé biztonságos hely lett. Félő ugyanis, hogy tovább odázódik az iszlamista terrorizmus fészkének felszámolása, illetve az ehhez szükséges összefogás.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Talán a múlt heti gazdatüntetés szélsőjobb általi eltérítése is hozzájárult, de most úgy tűnik, a román hatóságok úgy döntöttek, végleg megpróbálnak leszámolni a kortárs romániai szélsőjobboldal ikonjával, Călin Georgescuval.
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!