Nyilas Misik nyomában: felelősségtudatot ad, életutakat formál az ösztöndíjprogram

„Heten voltunk testvérek, és talán én vagyok az első a családban, aki egyetemet végzett. Édesanyám már nyolcadik osztály végén elmondta, hogy ha valóban Zilahra szeretnék menni tanulni, annak költségei vannak, amire a családnak nincs fedezete. Ezért nyolcadik után a nyarakat végigdolgoztam kőműves-segédmunkásként kalotaszegi falvakban” – emlékezett vissza.

Amíg mások fociztak, én gyakran a szilenciumon ültem és tanultam, mert úgy éreztem, nem hagyhatom cserben azt az embert, aki hisz bennem” – fogalmazott. Úgy látja, a támogatás nélkül talán a középiskolát sem tudta volna befejezni. Később, amikor már megismerte támogatóját, a segítség a kolozsvári színművészeti egyetemen végzett tanulmányai során is folytatódott.

Kötelességünk segíteni a tehetség, rászoruló gyerekeket

Marosán Csabát aztán saját tapasztalatai vezették oda, hogy évekkel később maga is támogatóvá váljon. Mint mondta, Erdély-szerte járva irodalmi és versmissziós programjaival számos tehetséges, de hátrányos helyzetű gyermekkel találkozik. „A Templom és iskola című misszióm során sokszor látom, hogy rengeteg tehetséges gyerek lapul a legeldugottabb településeken is, akiknek a képességei nem tudnak kibontakozni az anyagi nehézségek miatt. Most parafrazálok valakit: sosem tudhatjuk, hogy kiben rejlik a következő Jászai Mari, Ady Endre vagy akár egy Szent-Györgyi Albert.

A színművész szerint szülei példája is meghatározó volt ebben. Bár szerény körülmények között éltek, mindig igyekeztek a legtöbbet kihozni abból, amijük volt. „A legkisebből is próbáltak nagy dolgot összehozni. Talán ezért vagyok ma különösen érzékeny a szegény vagy hátrányos helyzetű gyerekek sorsa iránt, és emiatt úgy érzem, hogy most felnőttként, színészként, volt támogatottként, nekem is kell támogatnom ezeket a gyerekeket” – magyarázta.

Szerinte a pedagógusok szerepe kulcsfontosságú abban, hogy a tehetséges, de nehéz körülmények között élő diákok eljussanak az alapítványhoz. Ugyanakkor

• az egyesület nem hivatalos nagyköveteként
• bármerre jár, mindig beszél a programról
• és igyekszik minél több emberhez eljuttatni a hírét.

Az első ösztöndíjélmény, baráti kapcsolatok

Közel egy évtizede Karácsony Leventéhez is eljutott a Nyilas Misi-ösztöndíj híre, amikor a sepsiszentgyörgyi református kollégium hirdetőtábláján olvasott róla. Az akkor tizedik osztályos fiatal családjával együtt végül megpályázta a támogatást, és sikerrel járt. Az első ösztöndíj megérkezése különösen emlékezetes maradt számára. „Az volt az első ösztöndíjélményem. Korábban a tanulmányi ösztöndíjról mindig egy-két hellyel lecsúsztam, ezért amikor megkaptam az első Nyilas Misi-támogatást, az tényleg olyan »wau« érzés volt” – elevenítette fel a Krónikának.

A támogatás több konkrét cél megvalósításában is segített. Felidézte, hogy az egyik nagyobb kiadása a sofőriskola volt, amely akkor 1800 lejbe került.

Hozzátette, bár azóta sokat változtak az árak, az ösztöndíj ma is jelentős segítséget jelent, különösen az utazások fedezésében, legyen szó a Kolozsvár és Sepsiszentgyörgy közötti hazautazásokról, különböző projektekről vagy akár külföldi utakról.

A támogatóját ugyanakkor mindmáig nem ismeri. A középiskolai évek alatt a Nyilas Misi-programban részesült, az egyetem alatt pedig a Barátságprogramban részesül támogatásban, de nem tudja, ki áll a háttérben. „Én szeretném egyszer megismerni, nem azért, hogy közös programokat szervezzünk, vagy bekapcsolódjak az életébe, hanem jó lenne egy beszélgetés. Amikor levelet írok, mindig furcsa, hogy azt írom: kedves támogató, vagy tisztelt támogató, és nem tudom, ki olvassa a sorokat. De lehet, hogy ennek is megvan a maga varázsa” – mondta.

„Azt tervezem, hogy szaktársakkal közösen nyissunk egy ügyvédi irodát valahol Székelyföldön. Persze az élet tartogat meglepetéseket, nyitott vagyok a jog más területeire is, de most ez a terv” – mondta. Hozzátette, lokálpatriótának tartja magát, és úgy érzi, haza szeretne térni, hogy otthon szenteljen időt, energiát és munkát a közösség fejlődésére. „Mindig azt mondom a kollégáknak, amikor nagyvárosokba készülnek, hogy haza kell menni, otthon kell rendet rakni, otthon kell segíteni fejlődésben. Én otthon szeretnék értéket teremteni” – fogalmazott Karácsony Levente, megjegyezve azt is, hogy amikor munkavállalóként már anyagi helyzete megengedi, ő is szeretne támogatni egy Nyilas Misit.

korábban írtuk

Esélyt adni erdélyi magyar tehetségeknek: Péntek János a mai Nyilas Misik felkarolásáról

Sikeres fórumot, Tehetségnapot szervezett ösztöndíjasai és támogatói számára nemrég a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület, amely lassan negyed évszázada karol fel tehetséges romániai magyar tanulókat. Péntek János egyesületi elnököt kérdeztük.