Néha még el is hittük nekik, hogy ugyanezt honi tájainkon is gyakorlatba kívánják ültetni. Puszta illúzió volt csupán. Az elmúlt 18 év során a romániai politikai kultúra nemhogy az amerikai színvonalat nem közelítette meg, de egyre inkább lealacsonyodik a balkáni politizálás legocsmányabb szintjére. Tucatnyi példát lehetne felsorolni, milyen alpári stílusban, a személyeskedést és az alapvető politikai illemszabályokat mellőzve támadtak egymásnak politikusaink az elmúlt két évtizedben; a szitokszavak közül nem hiányzott a félkegyelmű, az agyalágyult vagy az onanizáló sem. De itt van a liberális pártelnök-kormányfő hét végi, a demokrata-liberálisokat egyszerűen lehülyéző kirohanása, majd a „megnevezettek” hasonló stílusban történt visszavágása is. Ami arról árulkodik, hogy a romániai politikusok – tisztelet a kivételeknek – az államfőtől a miniszterelnökig, a képviselőtől a miniszterig egyszerűen abban érzik a voksszerzés lehetőségét, ha keresetlenebbnél keresetlenebb jelzőket vágnak egymás fejéhez, olyanokat, amelyeket jól nevelt ember társaságban ki nem ejt a száján.
Pedig létezik más stílus is. A republikánus John McCain például tévés üzenetben gratulált a demokrata Barack Obamának, hogy a történelem első afrikai amerikai elnökjelöltje lett, „szenátor, szép munka volt” kijelentésével egy időben pedig Obama bátorsága és kiválósága miatt dicsérte riválisát. Ehhez hasonló gesztusok sajnos el sem képzelhetők a romániai politikusok többségéről, ők ugyanis csak az amerikai álom megidézéséhez értenek, az ottani viselkedéskultúra átültetésére már nem hajlandóak. Eközben viszont nem veszik észre, hogy a társadalom egyre szélesebb rétege az arisztotelészi zoon politikont, az államalkotásra képes lényt, és nem a politikai vadállatot tekinti mércének.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok