E tekintetben érthető is lenne az RMDSZ-es logika, miszerint – beszéljenek a szavazatok alapon – esetleg a helyhatósági választásokon elért eredmény alapján hajlandó párbeszédre, együttműködésre az MPP-vel. Ami viszont nehezen felfogható, az éppen a szövetség tárgyalókészségének esetlegessége. E mögött az RMDSZ csúcsvezetőinek ama konflisló-elmélete lapul, amely – nem tanulva a Băsescu leváltásáról szóló népszavazáson szerzett kudarc, valamint az EP-választáson Tőkés Lászlóra leadott 170 ezer szavazat tanulságaiból – magának vindikálja az erdélyi magyarság politikai képviseletét. Az a struccpolitika, amely a vetélytárs felbukkanása után is egyfajta politikai versenytanácsra jellemző képtelenségeket – „nincs itt az ideje a magyar–magyar megmérettetésnek” – mondat az RMDSZ vezetőivel. És amelynek alapján Markó Béla a Német Demokrata Fórummal való együttműködést fontosnak, az MPP-vel való párbeszédet azonban fölöslegesnek nevezi. Az RMDSZ ma még nem fogja fel, hogy pozícióját, saját parlamenti képviseletét teszi kockára, ha most nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni legalább a szórványvidékeken megvalósítható együttműködés kérdésében. Hiszen ha körbenézünk a Kárpát-medence többi, magyarok lakta vidékein, akkor azt látjuk, hogy az egymással rivalizáló magyar szervezetek a közösség stratégiai fontosságú ügyeiben képesek voltak koalícióra lépni. Úgy, hogy eközben nem féltek az egymás közötti versenytől.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok