Ennek folyományaként aVasile Tarlev vezette moldáv kormány részbenmeggyőződésből, részben kötelességbőlaz orosz, majd szovjetorosz időkben sulykolt moldovai önállóságés saját identitás eszméjéthirdeti.
A másik vélhető ok: amoldovai kommunista vezetők attól tartanak, az esetlegesromán befolyás növekedésével sajáthatalmuk csökkenne. Korábban ugyanis azzal lehetettérvelni, hogy Románia ugyanolyan kilátástalanhelyzetben van, mint az Európa legszegényebbországaként nyilvántartott Moldova. A románEU-tagság megvalósulása óta viszontfennáll a veszélye, hogy az esetleges „újraegyesülés”ötlete mégiscsak egyre népszerűbb lesz a Prutkeleti oldalán. A több százezer állampolgárságikérelem már ennek előszeleként értelmezhető.Ennek tudható be az is, hogy Chiºinãu bejelentette: immára bãlþi-i és cahuli konzulátusok megnyitásátsem engedélyezi.
Bár Romániának azállamfő által meghatározott regionálisközéphatalmi státus eléréséhezszüksége van arra, hogy növelje befolyásátkeleti szomszédjára, az elmaradott országgalvaló egyesülés ugyanakkor nem lehet érdeke.Szüksége van azonban az onnan érkező munkaerőreaz innen Nyugatra vándorló munkások pótlására.És természetesen arra is, hogy termékei számárafelvevőpiacot találjon, miközben a kormány anacionalista választók kegyeibe is beférkőzheta román–moldáv kapcsolatok szorosabbravonásával.
A zászló egyelőreBukarestnek áll, hisz az Európai Uniónak is azaz érdeke, hogy közvetlen határai menténstabil, az EU érdekszférájába tartozóállamok legyenek.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.