Az ideiglenesen az államelnöki Cotroceni-palotában állomásozó Nicolae Vãcãroiu révén a vadkapitalizmus és a szocializmus ötvözetének ama idõszaka köszön vissza, amelynek legfõbb vívmánya volt a gazdasági-társadalmi reformok mímelése, a magánosítás odázása, a Jugoszláviára kivetett kõolajembargó megszegése, a volt szekusoknak, kivételezett politikusoknak ömlesztett szuperelõnyös bankhitelek Bancorex-botránya. És hogy a szocialista restauráció teljes legyen, körítésnek itt van Ion Iliescu visszatérõ vigyora. Pártgyakornokai profi módon megtanulták a diverziós leckét, és ha nem figyelünk, bevesszük a mesét arról, miként próbálta diszkreditáltatni Traian Bãsescu a titkosszolgálatokkal az alkotmánybírákat, hogyan gyûjtött információkat ugyanaz a hírszerzés a belügyminisztériummal karöltve bírósági döntésekrõl. Ugyanez a diverziós gépezet eteti a népet a felfüggesztett államfõ alkotmány- és törvényellenes cselekedeteivel, majd a parlamenti demokrácia leple alatt szembemegy az Alkotmánybíróság álláspontjával, menesztve Bãsescut. Hát hogy a csudába higgyünk ennek a parlamentnek – még ha az RMDSZ is erre biztat –, amikor a törvényeket kénye-kedve szerint értelmezve változtat a játékszabályokon, Bãsescu-ellenes indulatainak képére átgyúrva a referendumtörvényt? Igazi parlamentáris köztársaságban, amelyre hivatkozva Markó Béla kéri az erdélyi magyarok támogatását, megengedhetetlennek számít ez az eljárás. Hiszen a román törvényhozás ma mást sem tesz, mint diktatórikus eszközökkel hadakozik egy önmaga által vizionált diktátorképpel.
A fentiek tanulsága megérte a referendumra fordított pénzt. S ha már amúgy is a mi pénzünkön húzatják, még egy okunk van május 19-én táncba menni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok