2007. augusztus 29., 00:002007. augusztus 29., 00:00
De elfogadható-e ez az érvelés egy olyan közösség számára, amelynek a magántulajdonhoz fűződő erkölcsi mércéjét századokon át a rendtartó faluközössége alakította, még ha „maszatolt” is rajta jó adagot a kommunizmus fél évszázada? A spontán reakciókból ítélve nem, a „még a dédapámé volt” típusú hivatkozásokkal szemben aligha áll meg a lábán bármilyen ellenérvelés.
Csakhogy időközben megváltozott a világ, a tulajdonviszonyok is, a települések lakossági térképe is átrajzolódott. A világsodrás által megizmosodó – esetenként az őshonos lakosságot is meghaladó létszámú – új közösségek azonban csak vásárlás útján juthatnak igényeiknek megfelelő élettérhez, amit sok esetben az eladási, máskor pedig a vásárlási szándék hiánya akadályoz. A kérdés elsősorban a romák esetében merül fel akut formában, akik szocializációs nehézségeik, illetve sajátos erkölcsi értékrendjük révén erősen feszegetik a többség tűréshatárát. A hadrévi, az apácai, de sok más hazai és külföldi eset is példázza: nincs még megnyugtató, követendő megoldás a romakérdésre. A külön világot jelentő népcsoport európai normák szerinti szocializálását célzó programok kudarcaira – legjobb esetben részeredményeire – talán magyarázatként szolgál, hogy az agymosáson áteső cigánykiválasztottak a későbbiekben legfeljebb janicsárként viszonyulnak kibocsátó közösségük érdekeihez. Többségük már nem tud, vagy talán nem is akar visszabújni régi bőrébe, jól tejelő etnobiznisz fontos részszereplőivé válik. A szabadon legelésző cigánylovak, vagy a más birtokáról önmagukat kiszolgáló romák pedig eredendő és hihető ártatlansággal bontják le naponta a hidat, amelynek szilárdító anyagát még senkinek sem adatott meg felfedezni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok