A kommunizmus idején jogtalanul elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatása ugyanis eddig szintén csigalassúsággal haladt – de legalább haladt. A most kihirdetésre az elnökhöz továbbított jogszabály azonban a rendszerváltás előtti gyakorlathoz való viszszatérést jelentené, azaz a csigatempót a ráklépés venné át. Hiszen a törvény szentesítené az 1945 és 1989 között „proletárindulatból” elkövetett jogtalanságokat, megfosztva az ingatlanok tulajdonosait a lehetőségtől, hogy épületeiket visszakaphassák, sőt a jelenlegi bérlőket ruházná fel többletjogokkal, így ők is kapnának kárpótlást.
Tény: a lakók nem hibáztathatók, amiért egy torz rendszer másoktól elorzott házakban biztosított számukra lakást. Azonban a megoldás nem az, hogy szentesítünk egy, az alapvető emberi jogokkal ellentétes intézkedést. A kezdeményező Konzervatív Párttól az ember nem is várt mást, hiszen az ideológiával nem rendelkező törpepárt a populizmus semmilyen formájától sem riad vissza a voksszerzés reményében. Az ijesztő azonban az, hogy a törvényt a szociáldemokraták, a PDL-s és a nagy-romániás honatyák is megszavazták – bebizonyítva, hogy választási évben semmi sem drága, és a pillanatnyi népszerűségnövelésnél egyéb szempont nemigen lebeg a szemük előtt. Még az sem számít, ha közben visszalökik az országot a proletárdiktatúra állapotába. A PSD és a PRM már jelezte: a megismételt parlamenti vita során ugyanúgy szavaz majd. Ha így lesz, Románia valóban hasonlatossá válik a rákhoz: bár arccal a helyes irány felé fordul, politikusainak köszönhetően egyre távolodik tőle.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.