Holott a szövetség eleddig legzseniálisabb kampányhúzása éppen a popdíva behálózásához fűződik. Hiszen az RMDSZ nem tett mást, mint hallgatott az idők szavára, felfigyelt rá, hogy az elmúlt időszakban a román pártok valósággal vadásztak a lakosság körében köztiszteletnek örvendő, de legalábbis rendkívül közismert személyiségekre. A civilek iránti fokozott érdeklődés oka az idén bevezetendő egyéni választókörzetes szavazási rendszer, amely révén a jelöltek közül annak van nagyobb esélye mandátumot szerezni a választókerületekben, aki népszerűbb a választópolgárok körében. Az új választási rendszer azért juttatja lépéselőnybe például a sportolókat, színészeket, újságírókat a hivatásos politikusokkal szemben, mert ők – még akkor is, ha nevük mellett a szavazócédulán szerepel az őket indító párt jelképe is – elsősorban saját arcukkal vesznek részt a voksszerző küzdelemben, háttérbe szorítva a politikai alakulatok nyújtotta imázst. Erre alapozott tavaly a Vlagyimir Putyin vezette Egységes Oroszország is, amikor bejuttatta a dumába Szvetlana Horkina és Alina Kabajeva tornászcsillagot, erre hajtanak az űrhajóst, futballbírót, rockzenészt felvonultató román pártok is, és lám, felfedezte a voksszerzés eme modern műfaját az RMDSZ is, számolva Dancs Annamarinak például az Aranyszarvas Fesztiválon aratott közönségsikerével.
A politikai show-műsornak tekinthető választási kampány igazi dilemmája azonban az: mivel tudnak majd hozzájárulni ezek a jelöltek alakulatuk parlamenti munkájához, választóik életminőségének javításához abban az esetben, ha tényleg mandátumhoz jutnak? A törvényhozásban ugyanis az a tehetség már kevés, amelyért tömegek rajonganak értük.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.