Perbeszéd

Nem is azzal van baj, hogy legbefolyásosabb politikusaink előszeretettel vesznek részt nyári egyetemeken, ifjúsági rendezvényeken, ahol kötetlenül, nyakkendő nélkül lehet kibeszélni az ország ügyeit. A bökkenő az – és ez Romániában egy ideje divat –, hogy ezeken a hétvégi „szeánszokon” olyan horderejű kérdéseket taglal, dob be a köztudatba a politikai elit, amelyekről előzetesen nem ártott volna egyeztetni a koalíciós partnerekkel. Itt van mindjárt Markó Béla félixfürdői bejelentése a kulturális autonómiatanács csak azért is létrehozásáról. Talány, milyen oknál fogva reméli az RMDSZ elnöke, hogy az egyre nacionalistább húrokat pengető demokraták és konzervatívok belemennek a testület létrehozásába, amikor éppen emiatt lett az enyészeté a kisebbségi törvény. Sebaj, egy termálvizes fürdőt akkor is megért. A demokraták ellenben a jelek szerint jobban kedvelik a hideg zuhanyt, erről árulkodik legalábbis Emil Boc államreform-stratégiája. A fiatal demokraták Costineºti-en (vajon hol másutt?) megrendezett szabadegyetemén a polgármester-pártelnök egyértelműen Traian Bãsescu államfő hatáskörének kiszélesítésére tett javaslatot, amikor a romániai félprezidenciális rendszer mellett tört lándzsát. Tény, hogy a jelenlegi romániai államforma – amikor a végrehajtó hatalom nincs megosztva egyértelműen az államelnök és a parlament között, és naponta tapasztalni a két végrehajtó centrum, az állam- és a kormányfő vetélkedését – tisztázásra szorul. Mint ahogy az is, hogy a demokraták szívesen látnának 2013-ig a Cotroceni-palotában egy, a George Bushéhoz hasonló hatalommal felruházott Bãsescut. Ám a jogtudományban jártas Bocnak tudnia kellene, hogy Európában – Franciaországot és Lengyelországot kivéve – éppenséggel a parlamentáris köztársaság a meghatározó trend, arról nem is beszélve, hogy az eddigi tapasztalatok alapján enyhén szólva nem lenne egészséges Románia számára egy szuperhatalommal felkent államelnök.
Íme tehát néhány téma – ide sorolhatnánk az előrehozott választások című örökzöld slágert is –, amelyet a hazai politikusok nem a gyakorlatba ültetést feltételező, egymás között lefolytatandó vitaként, hanem konfliktusgerjesztő forrásként kezelnek. Hát ilyen lesz a megvalósítás is...