Egészséges politikai közegben az RMDSZ és az EMNT elnöke legutóbbi, december 28-i, marosvásárhelyi megbeszélése óta a tegnapi legalább a hatodik kellett volna legyen, amelyen a felek nem az együttm?ködéshez támasztott feltételcsomagokat tartalmazó mappát cserélik ki, hanem azt veszik számba, mi valósult meg a közös megállapodás útján elindított cselekvési tervb?l. Vagy megbeszélik, hol és milyen formában kell ráer?síteni az európai parlamenti választásokat megel?z? kampányban, hogy ne legyen magyarok lakta vidék Romániában, ahová ne jusson el az összmagyar EP-jelöltlista híre.
Ehhez képest – az ellenzék tavalyi javaslata ellenére – most még mindig csak a pártlistánál és a független jelöltnél, no meg a párbeszéd folytatásának kölcsönös igényénél tartunk. Az újdonság mindössze abban áll, hogy az RMDSZ és a T?kés mögött felsorakozó szervezetek meghatározták a nemzeti összefogáshoz szükséges közös nevez? sarokszámait. Történelmi távlatokban persze hat hónap nem sok id?, pláne, ha a felek a következ? hetekben képesek lesznek konkrétan is felvázolni az együttm?ködés kereteit. Minderre a Markó- és T?kés-féle igénylista egyaránt alkalmasnak t?nik, annál is inkább, hogy a két csomag bizonyos elemei fedik egymást. Az RMDSZ által kit?zött közös nemzeti célokat, valamint az ellenzék által el?terjesztett nemzeti összefogás programját azonban csak igazi párbeszéddel, kompromisszumkészséggel lehet konkrét eredményeket felmutató stratégiává összekovácsolni. Pár beszéd ehhez még nem elég.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.