Az ügy részleteinek ismeretében azonban a kép már árnyaltabbá válik. Az ugyan tény, hogy akár több ezer munkahely is létrejöhet a bánya megnyitását követõen, de a projekt megvalósítása ellen szóló érvek fölött ismét nagyvonalúan elsiklott az igazgató. Lassan ugyanis már közhelyszámba megy, hogy a nemesfém-kitermelés megkezdéséhez el kell tüntetni a térképrõl egy évezredes települést, hogy a helyén óriási zagytározót hozzanak létre, és az egyik legveszélyesebb technológiát felhasználva, ciános eljárással nyerjék ki az aranyat és az ezüstöt. Ez pedig állandó veszélyforrást jelent a környezetre. Emlékezetes: hét évvel ezelõtt az ugyanilyen technológiát használó nagybányai vállalatnál bekövetkezett üzemi baleset nyomán az egész Tisza élõvilága veszélybe került. Ezért érthetõ a környezetvédõk, illetve a magyar kormány aggodalma, és ezért visszataszítóak Hill nyilatkozatai, amelyekben a legszélsõségesebb román nacionalisták retorikáját használva megpróbálja etnikai síkra terelni az ügyet, mondván: a felfüggesztési eljárás csupán a magyarok románellenes összeesküvésének része. Holott errõl természetesen szó sincs. A mérleg egyik serpenyõjében ezer munkahely, 300 tonna arany, valamint a Gabriel Resources nyeresége található, amelybõl az államkasszába jutó rész igencsak csekély, a másikban a menthetetlenül elpusztuló kulturális és természeti értékek és a milliókat fenyegetõ, állandó mérgezésveszély. Lehet választani.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.