Most azonban a véleménytnyilvánító polgárok megdöbbentőennagy hányada véli úgy, hogy akancelláriaminiszter bejelentése után gyanúshirtelenséggel adtak életjelet magukról a„terroristák”. Az ugyan többé-kevésbétermészetes, hogy a kormány ellenfelei ígygondolják, ám most a nem jobboldali fórumokbanis többséget alkotnak azon álláspontok,amelyek szerint a Teve utcában „szocialista provokáció”történt.
Természetesen az, hogy sokanhisznek benne, még nem jelenti, hogy az öszszeesküvés-elméletvalóban igaz is. Mindenesetre az, hogy a palotábaellátogató miniszterelnök meglehetős pátosszalleszögezte, a köztársaság egyikalapintézményét érte támadás,amelyhez csakis a közelmúltbeli radikálisesemények láncolata vezethetett el, nem feltétlenülazt sugallja, hogy a kormány az ügy higgadt,előítéletektől mentes kezelésébenérdekelt.
Ami bizonyos: a támadáskitervelőinek és elkövetőinek kilétére alehető leghamarabb fényt kell deríteni, éstettük súlyához mérten meg kell büntetniőket. Az alapvető probléma, a bizalomhiány azonbanettől valószínűleg még nem szűnik meg. Ahhozaz is szükséges lenne, hogy mindazok, akik felelősekazért, hogy a kormánynak el kell barikádozniamagát a polgárok egy részétől, apolgárok jelentős hányada pedig a kormányttartja az első számú közellenségnek,levonnák a szükséges következtetéseket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok