Pedig a Bukarestben rendezett elsõ, majd a tavalyi budapesti kormányülés óta sok minden változott országaink életében, ami a vitás kérdések kibeszélésére és megoldására is esélyt teremthetne. Az egyik – és mindenképpen legfontosabb – változás, hogy Románia az Európai Unió tagja lett, a két szomszédos állam ugyanazon közösség tagja, így az államhatár már nemcsak a polgárok szabad mozgásának, hanem a kétoldalú együttmûködésnek sem szabhat korlátokat. Ehhez képest az egy hét múlva Európa kulturális fõvárosában, Nagyszebenben rendezendõ kormányülés napirendjén többnyire olyan témákat találni, amelyek már az elõzõ megbeszéléseken is szerepeltek, de nem valósultak meg, vagy teljesen súlytalanok. Az elõbbi kategóriába a közös történelemkönyv megírására vállalkozó vegyes bizottság felállítása, míg utóbbiba az építõipari klaszterrendszer megalapítása illik leginkább. A két kormány ismét kerüli például az autonómia, a Bolyai Egyetem vagy a Sapientia Egyetem közös finanszírozása ügyének megvitatását, ráadásul mindez elsõsorban nem Bukarest lelkén szárad. Miközben ugyanis Gyurcsány Ferenc nemrég idõszerûtlennek nevezte a határon túli magyarok önrendelkezésének kérdését, Adrian Cioroianu külügyminiszter szerint a Tãriceanu-kabinet nem zárkózik el az autonómiadisputától, mindössze Budapesttõl várja ennek felvetését. Arról már nem beszélve, hogy a hatalmon lévõ RMDSZ számára a jelenlegi kampányidõszak kiváló alkalmat szolgáltat arra, hogy többek között ezekkel a kérdésekkel is tematizálja a szebeni találkozót.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok