Éppen ezért kell különös fontosságot tulajdonítani Alan Hill, a Verespatakra színesfémbányát tervező Roşia Montana Gold Corporation igazgatója szavainak. Ha visszatekintünk az elmúlt 17 esztendőre, bizony nemigen találunk példát arra, hogy egy multinacionális cég politikai-etnikai síkra tereli beruházása engedélyezési folyamatának körülményeit. Még akkor sem, ha ezek akkora vihart kavarnak, mint a kanadai–román társaság befektetése, amely az elmúlt évek legellentmondásosabb beruházásává avanzsált tájainkon. (Beruházást írok, hiszen a kanadaiak mindeddig 200 millió dollárt már befektettek projektjükbe). Tudni kell, hogy a tervezett ciántechnológia alkalmazása, valamint a verespataki lakóházak, műemlékek, templomok, temetők ledózerolása miatt a projektet határozottan ellenzik hazai és nemzetközi civil szervezetek, kivétel nélkül valamennyi romániai egyház, a Román Akadémia tudósai, számos szakember és politikus. Az RMGC vezetőjének azonban mindez mellékes körülmény, számára az mond sokat, hogy a kitermelés kapcsán Magyarország, az RMDSZ és a Soros Alapítvány is felemelte szavát. Alan Hill eme „ördögi háromszög” révén látja szabotáltatni projektjét – amelyet ezáltal egyszer s mindenkorra sikerült diszkreditálnia a hazai és nemzetközi közvélemény előtt. Ha ugyanis a verespataki projekt megvalósíthatóságának kétszer akkora a realitása, mint a kanadai aranyásó hadoválásának, a bukaresti szakértői bizottságnak még akkor is vissza kellene utasítania az RMGC hatástanulmányát. Hill összeesküvés-elméletéből ugyanis nyilvánvaló, hogy az általa képviselt társaság harmadik világbeli országnak tekinti Romániát, amelynek bugyuta lakossága minden maszlagot lenyel – a ciánnal fűszerezettet is.
Miközben dehogy. Megkóstolja, aztán kiköpi.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok