Utóbbiak úgy érzékelik, mást tekintenek fontosnak a nevükben szóló politikusok, mint ők maguk. Őket ugyanis az alacsony jövedelem, a fiatalok lakásgondja, a korrupció és az egészségügyi szolgáltatások gyatra volta sújtja leginkább. Megítélésük szerint pedig az RMDSZ (de minden bizonnyal a Magyar Polgári Párt is) a sajátos nemzeti ügyekben hallatja leginkább a hangját.
Ha viszont a közvélekedés szélesebb társadalmi összefüggéseit is számba vesszük, megállapíthatjuk: az lenne aggasztó, ha az erdélyi magyar politikai pártok prioritáslistája rácsúszna az – elsősorban szociális kérdésekben gyökerező – problémalistára. A szociális nehézségek ugyanis országosak. Ugyanúgy sújtják a calafati gazdálkodót, mint a csíkdánfalvit. Ezek orvoslását valamennyi romániai politikai párt fontosnak tartja, és eddig sem a magyar pártok voltak a megoldás kerékkötői. Kezdeményezők lehetnek a szociális kérdésekben is, de aligha számíthatnak arra, hogy törekvéseik politikai hasznát szavazatokra sikerül váltaniuk. A magyar közösség sajátos ügyeit: az autonómiatörekvéseket, az anyanyelvi oktatás kérdéseit azonban aligha fogja napirenden tartani a Nemzeti Liberális Párt vagy a Szociáldemokrata Párt. E téren a magyar pártok kezdeményező szerepe nélkülözhetetlen. Az RMDSZ és az MPP azzal közeledhet a választói elvárásaihoz, ha a szociális kérdéseket is beágyazza a nemzeti közösség sajátos céljaiba. Ha megérteti választóival, hogy az autonómia a gazdaságot is lendületbe hozhatja, és ezen keresztül a szociális gondokra is gyógyírt kínál.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok