A craiovai és a kolozsvári utcanévadásnak persze nem sok köze van egymáshoz, arra viszont alkalmas, hogy rávilágítsunk a kincses város szociáldemokrata tanácsosának bl?dségére. Még akkor is, ha nem hiszünk abban, hogy ezzel meggy?zzük az 1848-as magyar szabadságharc vezet?jér?l vallott nézetének elhibázottságáról. L?pu?an ugyanis ama román politikusok közé tartozik, akiknek nemzettudata a magyarokkal szemben táplált ellenérzésb?l fakad. Akik azt vallják és terjesztik: annál nagyobb hazafi valaki, minél hangosabban képes szidni a magyarokat. Ugyanez a l?pu?ani eszme érhet? tetten szintén kolozsvári elvbarátai megnyilatkozásaiban is. Daniel Buda honatya a kitelepítésben látott megoldást a román alkotmánnyal szembeszegül? magyarok „b?nére”, a szintén PD-L-s Rare? Niculescu euroképvisel? pedig abból vezette le Antall József széls?ségességét és „horthyzmusát”, hogy a rendszerváltás els? miniszterelnöke részt vett a kormányzó újratemetésén. Esetükben nem is azzal van baj, hogy nézeteik súlyos tárgyi tévedésb?l erednek – Kossuthról például nem igaz, hogy nem ismerte el a román nemzetet, Antall pedig nem vett részt a kenderesi szertartáson. A gond az, hogy az említett román politikusok annak a fiatal nemzedéknek a tagjai, amelyt?l méltán reméltük a tiszteleten alapuló nemzetiségi együttélés példamutatását. Ehelyett a ’48-as magyar kormányzót a borháncsi villanegyedb?l is szám?znék.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok