2007. december 06., 00:002007. december 06., 00:00
Hiszen a püspököt immár a szavazópolgárok legitimálták politikai szerepl?ként – azáltal, hogy voksaikkal akkora mértékben támogatták, hogy független jelöltként európai parlamenti mandátumhoz jusson.
Valószín? persze, hogy a korábbi találkozók, az államf? háromszéki látogatásai, illetve az azokon elhangzott – gyakran a T?kés-oldal retorikáját idéz? – RMDSZ-bírálatok is hozzájárultak T?kés sikeréhez, hiszen az elnök a magyarok körében is meglév? népszer?ségét kihasználva bátorított az RMDSZ „megbüntetésére”. Hogy ezt nem csupán a „korrupt oligarchákkal” szembeni ellenszenv, hanem az oszd meg és uralkodj taktikája is magyarázza, gyanítható. Hiszen az ellenfél támogatásával elméletileg könnyebben zsarolhatóvá vált az RMDSZ. Hogy ez a taktika végül nem úgy sült el, ahogy az államf? szerette volna, és mindkét oldal EP-mandátumhoz jutott, arról a román választók passzivitása és a magyarok tudatosabb választói magatartása “tehet”.
Jelen helyzetben T?kés Lászlón és csapatán is múlik, hogy a kedvez? helyzetb?l fakadó el?nyöket kihasználja. A jelek szerint ennek tudatában vannak, ezért kezdeményezték a tegnapi találkozót, amelyen a magyar közösség gondjait tárták B?sescu elé, és nem kerülték el az autonómia kérdését sem. T?kés EP-választási sikere nyomán ugyanis az államf?ben is tudatosulnia kellett, hogy – annak ellenére, hogy valóban a mindennapi megélhetési gondok számítanak els?dlegesnek – a magyar közösség számára igenis fontos az önrendelkezés kérdése.
A tegnapi kezdet biztatónak t?nik. Ám mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a következ? egyeztetés és az esetleg megrendezend? magyar–román kerekasztal ne csupán protokolláris találkozó legyen. Ehhez pedig az is szükséges lenne, hogy az RMDSZ félretegye a T?késsel szembeni ellenérzéseit, és beálljon az ügy mögé, hiszen a közös kívánságlistával nagyobb hitellel és nyomatékkal képviselhetnék a magyarság ügyét az államf? el?tt. Ha azonban a két oldal ebben ez esetben sem lesz képes közösen fellépni, akkor valószín?síthet?, hogy a romániai magyarság számára kedvez? konjunktúra kihasználatlanul múlik majd el.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.