Hogy Al Gore neve ismerősebben cseng, az minden bizonnyal azért van, mert Gore-t már korábban, Bill Clinton alelnökeként megismertük. Sem ő, sem Bob Dole nem vonult egészen
vissza, de eszükbe nem jutna, hogy újra megpályázzák a Fehér Házat. De ha elindulnának is, akkor sem lenne esélyük arra, hogy túljussanak az előválasztásokon.
Minden bizonnyal a mostani jelöltek neveit is érdemes jól megjegyezni; a Barack Obama – John McCain párharc vesztesének is a feledés lesz az osztályrésze. Amerikában ugyanis 44 elnökválasztás tapasztalata szűrette le a következtetést, az új csatának új arcokkal kell nekivágni. Nem elég cseréket eszközölni a politika másod-, harmadvonalában. A változtatást a csúcson kell kezdeni. Csak ez üzenheti hitelesen a kiábrándult választók felé is, hogy új világ következik, hogy van ok a reménységre.
Mi is választásokra készülünk. Noha kerületünk képviselőjét, szenátorát választjuk meg, közvetve a kormány öszszetételéről is szavazunk. És nem látszanak az új arcok a csúcson. Csak a Nemzeti Liberális Pártnak van mentsége arra, hogy ugyanazzal a Călin Popescu-Tăriceanuval vág neki a csatának, akivel 2004-ben. A repetát egyszer Amerikában is illik kipróbálni. Az viszont már szegénységi bizonyítvány, hogy a Szociáldemokrata Párt ugyanazt a Mircea Geoanát jelöli miniszterelnöknek, akit négy évvel ezelőtt, és aki a Năstase-kormányban már külügyminiszteri tisztséget töltött be. A Demokrata-Liberális Párt pedig Theodor Stolojant vette elő a naftalinból, aki már 1990-ben pénzügyminiszter, és 1991-ben miniszterelnök volt.
De a saját házunk táján is szétnézhetünk. Az 1990 utáni romániai parlamenti frakciók közül az RMDSZ-é változott a legkevesebbet; ebben található a legtöbb őskövület. És ha mutatkozik is frissülés az alsóbb szinteken, a csúcson a helyzet 15 éve változatlan. Ha pedig az amerikai változatosságra, és a hazai kocsonyásodásra tekintünk, nem kell csodálkoznunk azon, hogy Amerikában az eddigi legmagasabb, itthon pedig a legalacsonyabb választási részvételre lehet számítani.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok