Makkay József
2023. február 19., 10:012023. február 19., 10:01
2023. február 19., 10:062023. február 19., 10:06
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés, ami a Bákó megyei táblabíróság végleges határozatának végrehajtását jelenti. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és nyomtalanul eltakarítani az illegálisan felállított ortodox betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Az immár négy esztendeje tartó temetőgyalázás elvileg a végéhez ért, hiszen a román bíróságnak is elege lett azokból a törvényetelenségekből, amelyeket egy szélsőséges román csoport támogatásával követett el Dormánfalva polgármesteri hivatala, kénye-kedve szerint tologatva településének, és ezzel Bákó megyének a határát. Megszületett tehát a jogerős bírósági döntés, amely feketén-fehéren kimondja a régi-új úzvölgyi temetőtulajdonos, a Hargita megyei Csíkszentmárton község nevét. És ezzel gyakorlatilag visszakanyarodik a bő tíz évvel korábbi kormányhatározathoz, amely ugyanazt a település- és megyehatárt húzta meg Hargita és Bákó megye között.
Ezzel pontnak kéne kerülnie a történet végére.
Más illegális építkezések bontására különösebb csetepaté nélkül szokott sor kerülni. De sorolhatnánk rengeteg más bírósági végzést is, amit végrehajtókkal tartatnak be. Ez kellene hogy legyen az úzvölgyi katonatemető kapcsán született bírósági döntés végrehajtásának a sorsa is.
De vajon miért nem az? Miért fogalmazódik meg közösségi oldalak rengeteg magyar hozzászólásában, hogy
Miért akarjuk beteljesíteni magunk ellen a végzetet azzal, hogy megjósoljuk, megjövendöljük az ellenkezőjét?
Az egyértelmű válasz politikusaink tanácstalanságában keresendő. Az RMDSZ elnökének, Kelemen Hunornak az úzvölgyi katonatemető kapcsán született bírósági döntés végrehajtásáról a törvénytelenül felépített 19 emeletes bukaresti Cathedral Plaza jutott eszébe, amelyet egy 2011-ben születt bírósági végzés ellenére sem bontottak le. A Krónikának adott interjújában mintha azt sugallná, hogy hasonló sors fog várni az úzvölgyi katonatemető ortodox keresztjeire is. De az üggyel foglalkozó jogász szakemberek sem mernek egyértelműen választ adni a hogyan tovább kérdésére. Mindenki azt mérlegeli,
Valóban, mi lesz? Mi történik akkor, ha egy focimeccsen szélsőséges, huligán csoport elkezd törni-zúzni, petárdákat dobálni, verekedni? Közbelép az ilyen eseteket profi módon rendezni tudó állami erőszakszervezet, a csendőrség, és feloszlatja a randalírozókat. A kemény magot megbünteti vagy őrizetbe veszi. Világszerte bevett rendezési elv ez, mert egy demokratikus ország nem engedheti meg magának, hogy a békés emberek nyugalmát veszélyeztesse a közveszélyes csürhe.
Hasonló forgatókönyvben kell gondolkodni az úzvölgyi temető ügyében is, mert a magyarságnak már nincs hova hátrálnia. A bákói román bírák becsületére legyen mondva, kimondták a számunkra kedvező ítéletet. Ennek
Amiben – a kishitű emberekhez hasonlóan – nem azt kell keresni, mit miért nem lehet megtenni, hanem céltudatosan arra törekedni, hogy a számunkra kedvező bírósági döntés a gyakorlatban is valósággá váljék.
Nemrég egy szórványlelkésszel találkoztam, aki dél-erdélyi településeken pereli vissza a magyar egyház egykori jussát. Több földterületet visszakapott olyan falvakban, ahol alig, vagy egyáltalán nem élnek már magyarok. Megkérdeztem, ki áll a háta mögött. Azt válaszolta: azoknak a nevében kilincsel, akik fizikailag már nincsenek közöttünk, de ő mégis érzi a jelenlétüket. Ezért tud benyitni úgy polgármesteri hivatalokba, mintha ötszáz vagy ezer magyar híve állna mögötte.
Ez lehetne a mára elnéptelenedett Úzvölgye település katonatemetője nyugalmának és közösségi sikerünknek is a kulcsa. Csak végre le kéne vetkőzni a kishitűséget.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Rostás Szabolcs
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Balogh Levente
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
Balogh Levente
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Rostás Szabolcs
Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!