Az ész nélküli pénzosztogatás legeklatánsabb példáját tegnap a képviselőház mutatta be azzal, hogy elfogadta az egyetemi oktatóknak és a pedagógusoknak a rendszerváltás óta nyújtott legnagyobb mértékű béremeléséről szóló törvényt. Persze nem azzal van itt baj, hogy az amúgy is alulfinanszírozott tanügyi alkalmazottak fizetése közelíteni fog a nyugat-európai pedagógusok minimálbéréhez, hanem az, hogy az államkasszát egymilliárd euróval megterhelő kiadásra nincs meg a fedezet. A választási kampányra melegítő honatyákat azonban ez érdekli a legkevésbé: szavazatszerző igyekezetükben úgy tesznek, mintha nem épp ezekben a hetekben volna kirobbanóban egy világgazdasági válság, amely elől sajnos Romániának sem lesz menekvése. Kampánycélokból hozta előre október elsejére a kormány a nyugdíjemelést, mint ahogy hasonló megfontolásból utasította el az energiahatóság az eredetileg ugyanerre az időpontra beharangozott gázáremelést is, holott szakértők arra intettek: az elodázott, de el nem kerülhető intézkedésnek jövőre a lakosság fogja inni a levét. Azok az adófizetők, akiktől egy kamikazekormány többszörösen veszi majd vissza a most két kézzel osztogatott kortespénzt.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.