Egy olyan korszak szimbóluma, amelyből a múlt nem a kellő ütemben és hangsúllyal vonult vissza, és amelyben a jövő lehetőségei csak megkésve, halvány árnyként sejlettek fel. Ez a szimbolika pedig már-már védelmező erőtérként veszi körül Iliescu alakját, aki ma is, kissé hajlottabb háttal ugyan, de ugyanúgy mosolyogva, magabiztosan sétál süppedős szőnyegeken, magyaráz, utasít, értelmez és bírál, mint az 1989-es változások óta eltelt tizenkilenc évben bármikor.
Iliescu soha nem veszített, és soha nem bánta meg egyetlen lépését sem. Akkor sem, amikor első, kétéves államfői mandátuma idején a bányászok többször is szétverték a fővárost, és akkor sem, amikor egymás után részesítette elnöki kegyelemben az 1989. decemberi népfelkelés vérbe fojtását elrendelő katona- és rendőrtiszteket. Akkor is halálos nyugalommal nézett a televízió képernyőjéről egy ország választópolgárai szemébe, amikor kiderült, hogy az alkotmányos tiltás ellenére ő igenis jogosult a harmadik államfői mandátumra. Az sem látszott megingatni fölényes magabiztosságát, hogy az általa felépített Szociáldemokrata Párt úgy döntött, nem az ő elnöklete alatt folytatja tovább tevékenységét.
Iliescu soha nem gyenge, soha nem bizonytalan, ezt a képet pedig még a korával járó kisebb-nagyobb egészségi problémák sem képesek kikezdeni.
Iliescu érinthetetlen. Egyetlen vizsgálóbíró, katonai ügyész, átvilágító sem volt képes fogást találni rajta. Múltja tiszta, jelene nyitott könyv, hátralevő évei napfényesek. Jóságos mosolya beragyogja egy demokratikusnak álmodott átmenet éveit. Meg kell szoknunk, hogy az igazság az 1989-es forradalomról ugyanúgy megismerhetetlen, mint Kennedy elnök halálának körülményei – hangoztatta éveken át. Mosolyogva, természetesen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok