2007. március 23., 00:002007. március 23., 00:00
Mégpedig két okból.Egyrészt a magyarság lelki-szellemi egységénekeszméje nehezen befoldozható léket kapott: a„határon túli” magyarok most előszörértesülhettek „első kézből” arról,hogy az anyaország mint biztos kulturális-politikaiviszonyítási pont – illúzió. Mondhatninem minket csatoltak el Magyarországtól, hanemMagyarország csatolta el magát tőlünk, azeredmény pedig csak egy régóta meglévőmentális-pszichikai realitás „materializációjaként”értékelhető. Másrészt a népszavazásikampány sosem látott mértékben tette amagyarországi belpolitikai játéktérrészévé a nemzetpolitikai kérdéskört.Nem vitatható a teljes magyar politikai elit felelősségea dologban, a cinikusan elutasító kormányoldal –és elsősorban Gyurcsány Ferenc – „bendősovinizmusa”azonban többet ártott, mint bármi más.Attól viszont, mert a regnáló miniszterelnökmorális hullának minősült, a dolgok nemváltoznak. Csak helyeselhető a magyar ellenzékpragmatikusan elutasító álláspontja aszívek harcának újabb megvívásávalszemben. A végzetesen eldurvult viszonyok között egyújabb kettős állampolgársági cirkuszóhatatlanul a belpolitikai küzdelmek játékszerévédegradálná a Kárpát-medencei magyarságot,még inkább széttagolva a magyar társadalmat.
A végtelenül felelőtlen,önpozicionáló hazárdjátékotűző Patrubány-csapat azonban nem látszik ezzel számotvetni. A közvetlen demokrácia játékszabályailehetővé teszik a kezdeményezést. A problémacsak az, hogy már magunk sem tudjuk eldönteni:kívánhatjuk-e tiszta szívvel, hogy éljenekvele elegen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok