Más módon ugyanis nehéz lenne kideríteni, honnan származik az a mérhetetlen mennyiségű frusztráció, amely a szlovák politikai élet mértékadó erőit arra sarkallja, hogy az ország minden nyomorúságáért a magyarokat tegyék felelőssé. Ám vélhetően nem csupán a politikumot hatja át ez a hangulat, másként nem lehetne az ország élén két fasiszta alakulat.
Persze szó nincs arról, hogy minden szlovák gyűlölné a magyarokat, ha ezt állítanánk, ugyanabba a hibába esnénk, mint a közvéleményt folyamatosan a magyarok ellen hergelő pozsonyi politikusok. Az azonban tény, hogy egyre rosszabb a két nemzet viszonya – és ezt az állapotot a magyar helységnevek kitiltása az iskolai tankönyvekből bizonyosan nem javítja majd. Mint ahogy az sem, hogy Robert Fico kormányfő vérebként ront rá Csáky Pál MKP-elnökre, ha a magyarok önrendelkezésének kérdése merül föl. A helyzet súlyos – már csak azért is, mert Budapest sem képes a kellő határozottsággal kiállni a szlovákiai magyarok mellett. Holott most erre lenne szükség: a magyar külügynek minden követ meg kell mozgatnia, hogy ne fokozódjon tovább a feszültség – ha Pozsonyban továbbra is süket fülekre talál, akkor Brüsszelben. Ha másért nem, legalább azért, hogy az EU-s illetékesek ne takarózhassanak azzal: nem tudtak a szlovákiai magyarok elleni kirekesztő intézkedésekről.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok