2007. július 09., 00:002007. július 09., 00:00
Mindez már-már a Kusturica-filmek balkáni gengsztervilágát idézi – a gond csupán az, hogy mindez a 2007-es romániai rögvalóság.
Ezek nyomán a lehet? legtermészetesebb lépés volt a belügyminiszter részér?l, hogy menesztette a közlekedés-rendészet és az autópálya-rend?rség f?parancsnokát, hiszen beosztottaik nem csupán a kárelhárításban, de a kármegel?zésben is súlyos mulasztásokat követtek el – ezért pedig ?ket terheli a felel?sség.
Megengedhetetlen ugyanakkor, hogy az amúgy is es? után köpönyeg jelleg? intézkedések kimerüljenek ezekben a látványos gesztusokban. A hétvégi incidens ugyanis ismét rávilágít arra: az ország lakosságának jelent?s része még mindig nem érett meg arra, hogy a modern civilizáció vívmányait befogadja. Sokan vannak azok, akik képtelenek megérteni, hogy a tarlóégetés során keletkezett füst nem csupán kellemetlen a többiek számára, de halálos veszélyt is okozhat, mint ahogy azok is, akik némi nyereség reményében használhatatlanná teszik a sok pénzbe kerül? biztonsági rendszert, és képtelenek felmérni tettük következményeit.
A kormány felel?ssége, hogy az autópálya-építés során a sztráda civilizált használatával kapcsolatos tudnivalókról is tájékoztassa a polgárokat. Különben könnyen el?fordulhat, hogy néhány év múlva a Nagyvárad–Brassó autópályán kényelmesen baktató lovas kocsit lesz kénytelen kerülgetni a meglepett utazó.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.