Ráadásul nem akármilyenbravúrral. A PSD-nek egy csapással sikerültszétbombáznia az ősellenség D. A. Szövetséget,ellenzékbe küldenie a demokratákat, aminekköszönhetően megbuktatta az első, majd a parlamentben„felkente” a második Tãriceanu-kormányt.Geoanáéknak összejött, amivel általábanTraian Bãsescut szokták vádolni: megosztani a 2004-esnarancsos forradalom főszereplőit, majd uralkodni.
A mostani kormányátalakításlegnagyobb győztese tehát a szociáldemokrata alakulat,amely parlamenti szavazataiért cserébe kevésbészembetűnően szivárogtatja vissza embereit a hatalomba, hogyaztán a megfelelő időben nyíltan elhatárolódjonattól. Márpedig ez a pillanat még a következőparlamenti választások előtt bekövetkezik, MirceaGeoanã ugyanis hosszú távon nem etetheti választóita liberális–RMDSZ kormány támogatásánakszükségességével.
A tandemkormány legnagyobbvesztese vitathatatlanul a liberális párt, amelyet atiszavirág-életű Demokrata Konvenció gerincétalkotó Parasztpárthoz hasonlóan a parlamentiküszöb alá süllyedés veszélyefenyeget. Hiába kelti ugyanis egyesekben a stabilitáslátszatát az új kormány létrejötte,amikor a jelenlegi struktúra egyik legnagyobb ellenségemaga az államfő. Aki – hacsak nem sikerül felfüggesztenia tisztségéből – mindent elkövet aszociáldemokraták támogatta „ultrakisebbségi”kormány ellehetetlenítéséért.
Bãsescu azzal kezdte, hogy beiktatta akabinetet.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.