A kabinet keddi döntésével, melynek értelmében áprilisra halasztotta az ötvenszázalékos bérfejlesztésről szóló jogszabály hatálybalépését, el is hárította a költségvetésre és az ország gazdaságára leselkedő veszélyeket, meg nem is. Elhárította, hiszen a felelőtlen és bármely épeszű politikai elit által vállalhatatlan mértékű kiadásnövekedés – remélhetőleg – nem a gazdasági válság közepén teszi kilátástalanná a recesszió esetleges negatív következményeivel szembeni küzdelmet, de igazából mégsem hárította el, hiszen fél év múlva ismét napirendre kerül, és várhatóan akkor ismét heves politikai vihart kavar majd.
Igaz, ezt a csatát minden bizonnyal már nem a jelenlegi összetételű kabinet vívja majd meg. Hiszen ha az elmúlt négy évben lefolyt belpolitikai adok-kapok nyomán nem tépázódott volna meg kellő mértékben a liberálisok nimbusza, a mostani bérmizéria nyomán bizonyára sokan lesznek azok, akik a demagóg ígérethalmaz közepette elhitték, hogy a teljes közalkalmazotti szféra bérének másfélszeresére történő növelése lehetséges a jelenlegi gazdasági körülmények között, és az ellenzéki pártokra adott voksukkal a kormányon verik el a port, amiért az – úgymond – „kivette a kisemberek zsebéből” a gondolatban már előre elköltött félhavi bért.
A beharangozott sztrájkhullám már csak hab a tortán, az a jelenleginél mélyebbre már aligha süllyesztheti a kormány népszerűségét. Hanem a PSD és a PDL igyekezete, amellyel rendkívüli parlamenti ülésen hatálytalanítanák a halasztásról szóló kormányrendeletet, illetve amellyel bizalmatlansági indítványt nyújtanának be, kicsit olyan, mintha teljes gőzzel fúrnák a léket saját hajójuk fenekébe az óceán közepén. Bármelyikük kerül ugyanis kormányra, szembesülnie kell majd azzal a dilemmával, hogyan magyarázza el a fölhergelt millióknak, miért nem valósítható meg mégsem egy ütemben a csillagászati béremelés. Persze ez még a jobbik eset. Ha ugyanis mégsem akarnak magyarázkodni, annak a várható következményeiről – Băsescu államfő „szakavatott” okfejtése ellenére – Ártándtól nyugatra érdemes tájékozódni.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.