hogy a határon túli magyar szervezetek egységesen képviseljék a Kárpát-medencei autonómiatörekvéseket, és hogy az RMDSZ és az MPP között létrejöjjön az együttműködés a közelgő parlamenti, majd a jövő évi európai parlamenti választásokon. A Kárpát-medencei magyar közösségek közül mindeddig több is elöl járt az ilyesfajta megállapodások példájával: a vajdasági összefogással megerősödött a magyarok érdekképviselete a szerbiai választásokon, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja eddigi politikai sikerének titka pedig ugyancsak a magyar szervezetek együttműködésében rejlik. Ehhez képest az erdélyi magyar politikai alakulatok távol állnak az új egyezség megkötésétől. Ennek egyik oka Markó Béla és Szász Jenő egymással való párbeszéd-képtelensége, amelyet nem pótolhat az RMDSZ–MPP-megállapodás iránt amúgy kincstári optimizmussal viseltető Tőkés László közvetítői „ingáztatása”, de Orbán Viktor volt kormányfő biztatása sem. Arról nem beszélve, hogy a két alakulat közötti együttműködés esélye továbbra is kicsi, amíg az Orbán Viktor és Markó Béla közötti kapcsolat feszült, és az RMDSZ nem tudja túltenni magát a Fidesz által a polgári pártnak nyújtott támogatás miatti sértődöttségén. Végeredményben nem feltétlenül az a baj, hogy az idei Tusványoson nem sikerült egy asztalhoz ültetni Orbánt és Markót (erre bármikor alkalom nyílhat), hanem hogy mindazok, akiket közvetlenül érint az új egyezség megkötése, várhatóan még hosszú ideig csak közvetítőkön és a sajtón keresztül üzennek egymásnak. Holott ez a fajta távkapcsolat nemhogy a szerelemben, de a politikában sem működik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok