Megfigyelhettük azonban, hogy az államfõi aggodalomnak különbözõ fokozatai vannak. A kedélyes, székelyföldi „szervusz nép – szervusz király” jellegû kiruccanásokon valóban az alternatív romántanítás szükségességét hangsúlyozta. Ám az idei választási évben, Bukarestben már árnyaltabban fogalmaz. A hiányos romántudás okát most abban látja, hogy – úgymond – „különválasztották” a magyar és a román diákokat. Így szerinte elõbbiek , nem lévén alkalmuk az iskola folyosóin elsajátítani a román nyelvet, rosszabb esélyekkel lépnek be a munkaerõpiacra.
Nem nehéz kitalálni, miért kezdte el az államfõ rombolni azt a pozitív imázst, amely empatikus megnyilvánulásai nyomán alakult ki róla a magyarság körében. Közelegnek a választások, ilyenkor pedig mégiscsak fontosabb a nacionalista diskurzushoz szoktatott, azt igénylõ többség megszólítása. A látszólag a diszkrimináció megszüntetését szorgalmazó érv ugyanis valójában az önálló magyar iskolák elleni támadásnak tekinthetõ, amelyet az tesz igazán súlyossá, hogy az állam elsõ emberétõl indult ki. Bãsescu kijelentése nyomán nyilvánvaló: az immár EU-tag Romániában ragadós a szlovák példa, és a bizonyítási kényszertõl megszabadulva ismét nemzeti „sporttá” válhat a magyarellenes diskurzus. A romániai magyar társadalom most lépéskényszerbe került. Föl kell hívnunk a figyelmet a veszélyes folyamatra, emellett hitelesen meg kell fogalmaznunk, és napirenden kell tartanunk a közösség igényeit. Ha ez nem sikerül, akkor mi kezdhetünk el igazán aggódni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok