Az évek során sokszor változott belső szerkesztőségi közösségünk is: vannak, akik a kezdetektől nap mint nap hozzájárulnak a Krónika elkészüléséhez, mások távoztak, helyükre pedig újak jöttek. Változott a világ is körülöttünk, mi pedig igyekeztünk tartani a lépést, és megpróbáltunk olyan napilapot készíteni, amely megfelel az Önök elvárásainak, amelyben a lehető legtöbb olvasónk talál hasznos, érdekes olvasnivalót nap mint nap. Önöké a döntő szó, hogy ez mennyire sikerült. Örömmel látjuk, hogy kitartottak mellettünk, örülünk, hogy van igény lapunkra. Hiszen egymásra vagyunk utalva: olvasók nélkül nincs lap, a Krónika nélkül pedig szegényebb lenne az erdélyi magyar sajtókínálat.
Kilenc év alatt a Krónika külsőleg-belsőleg többször is megváltozott. Mindahányszor az volt a legfőbb célunk, hogy olvasóink még jobb, még tartalmasabb újságot vehessenek kezükbe. Most ismét lépünk egyet, szándékunk és reményeink szerint jó irányba. Igyekeztünk úgy módosítani lapunk formáját és tartalmát, hogy megtartsuk és továbbvigyük mindazt, ami eddig jónak bizonyult, és olyan újdonságokat vezessünk be, amelyek szélesítik a tájékozódás és a hasznos szórakozás skáláját. Ehhez szükségünk van a folyamatos párbeszédre Önökkel. Osszák meg bátran véleményüket velünk, minden tanács jól fog. A világot nem kívánjuk megváltani, azt azonban bátran kitűzhetjük célul, hogy részletgazdag képet nyújtsunk róla olvasóinknak. Reméljük, elnyeri tetszésüket a felfrissített Krónika, örömmel készítjük, hogy Önök is örömmel olvassák.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.