Meg lehet említeni, hogy a dél-tiroliak mindvégig számíthattak az osztrák anyaország támogatására, hogy az autonomisták radikálisabb csoportjai a terrorakcióktól sem riadtak vissza, de a legalapvetőbb különbség talán mégsem ebből származott. Az igazi különbséget az adta, hogy a dél-tiroliak mindvégig az egyenes utat választották. Világosan kinyilvánították céljaikat, kijelölték az utat, és ezen haladtak előre. A célirányos politizálás pedig mind a többségi nemzetre, mind a kisebbségi népcsoportra hatott. Utóbbit motiválta, megerősítette, a többséget pedig megnyugtatta. Világossá tette ugyanis számára, hogy a dél-tiroli osztrákok nem akarnak határmódosítást, az olasz államon belül próbálják megalapozni jövőjüket.
E céltudatosságnak a hiánya talán a legnagyobb nyavalyája az erdélyi magyar autonómiatörekvéseknek. Ez vezetett oda, hogy 18 évvel a rendszerváltozás után a közösségnek még addig sem sikerült eljutnia, hogy megbeszélje autonómiaigényét a román társadalommal. A többségi nemzet politikusai a mai napig afféle szavazószédítő választási fogásnak tekintik az autonomista kijelentéseket. Olyan mondatoknak, amelyek alkalmasak ugyan a román nemzetösztön ébrentartására, de amelyeket amúgy nem kell komolyan venni. Az RMDSZ vezetői lopakodva, a többségiek éberségét kijátszva próbáltak közelebb osonni az autonómiához. Politikájukkal elaltatták a közösségüket, és a román társadalom előtt sem tették világossá, hogy az autonómia kérdése megkerülhetetlen. Sajnálatos, hogy a szövetséget versenyre szólító Magyar Polgári Párt is ugyanezen az úton indult el.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok