2008. december 16., 11:082008. december 16., 11:08
Úgy tűnik, a Traian Băsescu könnyei áztatta 2004-es intermezzótól eltérően a „drága Stolo” visszatáncolását ezúttal nem egyedül az államfő főzte ki, hanem jó adag alapanyagot szolgáltatott ehhez a jobb- és baloldal alkotta nagykoalíció boszorkánykonyhája is. Stolojan valószínűleg ráébredt, hogy képtelen lesz irányítani egy olyan nagykoalíciót, amelynek kormányprogramja kidolgozásában mindössze a technikai részletek hárultak rá, a politikai döntéseket azonban mások hozták – a feje fölött.
Meghátrálása tulajdonképpen az első jele annak, mennyire ingoványos talajra épül a PDL és a PSD közötti érdekszövetség, amelyről a tegnapi nap fejleményei alapján joggal feltételezhető, hogy össze is omolhat a miniszteri posztok leosztása miatti nézeteltérések miatt. Nehezen elképzelhető például, hogy a szociáldemokraták lenyelik majd az államfő „üdvöskéjének”, Monica Macoveinek az igazságügy-minisztérium élére történő kinevezését, akiről a ügyészségnél „bejáratos” PSD-vezetők egyáltalán nem bánnák, ha örökre a macedón kormányfő korrupcióellenes tanácsadója maradna.
Márpedig a jelek szerint Băsescu előszeretettel feszegeti a nagykoalíció kereteit, például azzal, hogy Stolojan helyett azt az Emil Bocot nevezi ki kormányfőnek, akit megválasztása után ő maga kent fel a PDL elnökévé, és aki köztudottan a Cotroceni-palotából kapott útmutatások alapján irányítja a pártot.
A PDL–PSD-koalíció jövője szempontjából sorskérdés, hogy a szociáldemokrata párton belül mikor kerekedik felül a Ion Iliescu fémjelezte tábor, amely már megszimatolta: az államfő főleg a PSD szétmorzsolása végett bólintott rá a politikai ősellenséggel történő lepaktálásra. Nem lenne meglepetés, ha ez a szocdem megvilágosodás rövid időn belül bekövetkezne, és újabb visszalépésnek lennénk a tanúi. Amolyan Stolojan-félének.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok