A kilencvenes éveket idézte a fontosabb határátkelők környéke a hétvégén, miután pénteken éjfélkor életbe lépett az új schengeni határellenőrzési kódex, ami szigorúbb ellenőrzésre kötelezi a hatóságokat.
2017. április 09., 23:152017. április 09., 23:15
Látva a végeláthatatlan sorokról készült fotókat a Facebook-üzenőfalamon, eszembe jutott, nemrég még amiatt méltatlankodtam, hogy három autó állt előttünk, így öt-tíz percet kellett várakoznunk, hogy átléphessünk Magyarországra, mert korábban úgy suhantunk át, hogy csak annyi ideig kellett lefékeznünk, amíg a határőrök a rend kedvéért rápillantottak a személyinkre.
Pénteken beleborzongtam a tudatba, hogy akkor ismét bizonytalanná vált minden, nem lehet többé a mindennapok része, hogy ha úgy tetszik, egy átlagos hétköznap este átugrunk Váradról Debrecenbe, színházba, vagy egy órával az indulás után már ott kávézhatunk a Nagytemplom tövében.
Nem tartott azonban sokáig az önsajnálat, hiszen rögtön eszembe jutottak barátaink, ismerőseink meg az ismeretlenek százai (ezrei?), akik az uniós csatlakozást követően a schengeni csatlakozás reményében átköltöztek a közeli magyarországi megyékbe, de mindennapi tevékenységeik továbbra is Váradhoz kötik őket, ide járnak vissza dolgozni, ide járnak gyerekeik iskolába. Azért vettek házat Biharkeresztesen vagy éppen Bedőn, mert ott olcsóbb volt, mint mondjuk, Biharszentandráson vagy Fugyivásárhelyen, és a felgyorsult határátkelés mellett úgy jöttek nap mint nap Váradra, mintha egy, a határ innenső oldalán fekvő településre költöztek volna.
Életük pedig most egyik napról a másikra valóságos rémálommá vált, munkahelyük, tanulmányaik forognak veszélyben, s senki sem tudja megmondani nekik, hogy mit hoz a jövő. Legalábbis a közeljövő. Mert abban azért reménykedünk, hogy csaknem három évtizeddel a rendszerváltás után, előbb-utóbb sikerül kikényszeríteni egy olyan felelős politizálást, amely lehetővé teszi Románia számára, hogy létrejöjjön az oly rég várt schengeni övezeti csatlakozás.
Dacian Cioloș volt kormányfő a napokban azt mondta, a hírhedt 13-as sürgősségi kormányrendelet miatt késik tovább, hogy legalább a repterekkel csatlakozhassunk a schengeni övezethez, hiszen közismert, hogy több EU-tagállam is a korrupcióellenes harc érdemi sikeréhez és az igazságszolgáltatás mélyreható reformjához köti Románia schengeni csatlakozásának jóváhagyását. Ez pedig azt jelenti, hogy a közúti határátkelőkön biztosan nem lesz egyhamar változás. Főleg, hogy a nagyobbik kormánypárt nem adta fel a 13-as rendeletbe foglaltakat.
Köszönjük hát meg nekik a teljes visszarendeződést, mint ahogy érdekképviseletünknek is hálával tartozunk, hiszen prominens képviselőik vették védelmükbe a részleges közkegyelmet nyújtó törvénytervezetet, vagy rukkoltak elő mostanság is olyan javaslatokkal, amelyek korrupt politikusokat mentenének fel.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok