A kilencvenes éveket idézte a fontosabb határátkelők környéke a hétvégén, miután pénteken éjfélkor életbe lépett az új schengeni határellenőrzési kódex, ami szigorúbb ellenőrzésre kötelezi a hatóságokat.
2017. április 09., 23:152017. április 09., 23:15
Látva a végeláthatatlan sorokról készült fotókat a Facebook-üzenőfalamon, eszembe jutott, nemrég még amiatt méltatlankodtam, hogy három autó állt előttünk, így öt-tíz percet kellett várakoznunk, hogy átléphessünk Magyarországra, mert korábban úgy suhantunk át, hogy csak annyi ideig kellett lefékeznünk, amíg a határőrök a rend kedvéért rápillantottak a személyinkre.
Pénteken beleborzongtam a tudatba, hogy akkor ismét bizonytalanná vált minden, nem lehet többé a mindennapok része, hogy ha úgy tetszik, egy átlagos hétköznap este átugrunk Váradról Debrecenbe, színházba, vagy egy órával az indulás után már ott kávézhatunk a Nagytemplom tövében.
Nem tartott azonban sokáig az önsajnálat, hiszen rögtön eszembe jutottak barátaink, ismerőseink meg az ismeretlenek százai (ezrei?), akik az uniós csatlakozást követően a schengeni csatlakozás reményében átköltöztek a közeli magyarországi megyékbe, de mindennapi tevékenységeik továbbra is Váradhoz kötik őket, ide járnak vissza dolgozni, ide járnak gyerekeik iskolába. Azért vettek házat Biharkeresztesen vagy éppen Bedőn, mert ott olcsóbb volt, mint mondjuk, Biharszentandráson vagy Fugyivásárhelyen, és a felgyorsult határátkelés mellett úgy jöttek nap mint nap Váradra, mintha egy, a határ innenső oldalán fekvő településre költöztek volna.
Életük pedig most egyik napról a másikra valóságos rémálommá vált, munkahelyük, tanulmányaik forognak veszélyben, s senki sem tudja megmondani nekik, hogy mit hoz a jövő. Legalábbis a közeljövő. Mert abban azért reménykedünk, hogy csaknem három évtizeddel a rendszerváltás után, előbb-utóbb sikerül kikényszeríteni egy olyan felelős politizálást, amely lehetővé teszi Románia számára, hogy létrejöjjön az oly rég várt schengeni övezeti csatlakozás.
Dacian Cioloș volt kormányfő a napokban azt mondta, a hírhedt 13-as sürgősségi kormányrendelet miatt késik tovább, hogy legalább a repterekkel csatlakozhassunk a schengeni övezethez, hiszen közismert, hogy több EU-tagállam is a korrupcióellenes harc érdemi sikeréhez és az igazságszolgáltatás mélyreható reformjához köti Románia schengeni csatlakozásának jóváhagyását. Ez pedig azt jelenti, hogy a közúti határátkelőkön biztosan nem lesz egyhamar változás. Főleg, hogy a nagyobbik kormánypárt nem adta fel a 13-as rendeletbe foglaltakat.
Köszönjük hát meg nekik a teljes visszarendeződést, mint ahogy érdekképviseletünknek is hálával tartozunk, hiszen prominens képviselőik vették védelmükbe a részleges közkegyelmet nyújtó törvénytervezetet, vagy rukkoltak elő mostanság is olyan javaslatokkal, amelyek korrupt politikusokat mentenének fel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok