2009. január 16., 12:542009. január 16., 12:54
Az elektronikus sajtóorgánumok megfigyelésével megbízott hatóság ugyanis többségi szavazattal úgy döntött, hogy a Magyar Népmesék egy románra szinkronizált epizódjának este tíz óra előtt nincs mit keresnie az egyik rajzfilmcsatornán, mivel abban pajzán és illetlen jelenetek is szerepelnek. Szó ami szó, az inkriminált epizódban az látható, ahogy cserében azért, hogy a furfangos pásztorfiú táncoló malacait megkapja, a királykisasszony fölemeli a szoknyáját, és – kor- és szakszerű szóhasználattal élve – pinket villant.
A helyzet persze azért ennyire nem durva, senki ne képzelje, hogy a jelenet a magyar mozgóképes kultúra olyan ikonikus figuráinak szakmai tevékenységét idézné, mint mondjuk Michelle Wild vagy Maya Gold. A rajzfilmben megjelenített epizód ízlésesen, talán kissé pajzán és áthallásos, de azért mégis kulturált szimbolikát alkalmazva meséli el a furfangos pásztorlegény felvilágosítása és pszichoszexuális fejlődése szempontjából mérföldkőnek tekinthető eseményt.
Az aggodalmaskodó román szülők azonban megnyugodhatnak, mert a rajzfilmes fertő a jövőben már nem veszélyezteti főműsoridőben a csemetéiket. A királylány villantása helyett a gyerekcsatornákon a csillogó szemű ivadékok immár zavartalanul nézhetik majd a küzdősportos-akciós-kommandós-lövöldözős-kibelezős rajzfilmeket, amelyek garantáltan mentesek bárminemű szexuális utalástól. Így teljes mértékben elhárul az akadály az elől, hogy a zsenge dedek ugyanolyan frusztrált, prűd és képmutató farizeusok lehessenek felnőttkorukra, mint azok a nénik és bácsik, akik az ő védelmük érdekében letiltják a népi kultúrát megelevenítő rajzfilmet a képernyőről.
Igaz, a nem rajzfilmcsatornákon futó délutáni show-műsorokban felbukkanó, a mai bukaresti trendnek megfelelően felül köldökig, alul szeméremdombig érő miniruhában feszítő cicababák látványa kárpótolhatja az ötödikes Răzvant vagy Ionicát, aki a szintén délután vetített japán rajzfilmből ellesett mozdulattal karatézhatja le osztálytársnője fejét, ha az a nagyszünetben nem akar úgy villantani, ahogy azt a show-műsorokban szokás.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok