VEZÉRCIKK – Mire e sorok megjelennek, minden valószínűség szerint már sejteni lehet, ki vezeti Romániát az elkövetkező négy évben, mint ahogy azt is, hogy osztanak-e lapot az RMDSZ-nek.
2016. december 11., 21:012016. december 11., 21:01
Mivel nem vagyunk jövőbelátók, nem bocsátkozunk jóslatokba, inkább arról kívánunk pár szót szólni, hogy milyen elvárások fogalmazódnak meg a leendő kormánnyal szemben, pártszínezettől függetlenül. Első és legfontosabb, sőt legsürgősebb teendőjük a 2017-es évi állami költségvetés kidolgozása. A kampányban – és mivel nálunk a korteskedés nemcsak egy hónapig tart, így az elmúlt bő egy évben – csak úgy röpködtek a számok, nőttek a fizetések, csökkentek az adók. Főként a baloldal jeleskedett e téren, s olyan soha nem látott gazdasági növekedést is ígértek a növekvő kiadások mellett, hogy a józan gondolkodású ember csak kapkodta a fejét.
Tény, hogy egyetlen szóval sem tértek ki arra, mire alapozzák a számokat. Az alkotmánybíróság szerdán dönt arról, hogy ellentmond-e az alaptörvénynek a 102 adó és illeték eltörlése, illetve az oktatásban és egészségügyben dolgozók fizetésemelése – tehát a talárosokon is sok múlik. De még több múlik azon, hogy a leendő kormány folytatni kívánja-e a már megkezdett projekteket, vagy hűbelebalázs módra valami egészen egyébhez lát hozzá. Mert ugye volt ilyenre példa, nem is ritkán. Ott vannak például az épülő autópályák.
Csak remélni tudjuk, hogy lesz akarat a folytatásra, s nem marad többé olyan sokáig parlagon sztrádaszakasz, mint a Bors és Berettyószéplak között még a Bechtel által megépített völgyhíd. Vagy ott vannak az egészségügy reformjára, a kórházakban elburjánzott korrupció visszaszorítására tett kísérletek. Nagyon nem szeretnénk, ha leállna, mi több, visszafordulna ez a folyamat. Ilyen a közigazgatás bürokráciamentesítésének elindítása is – bőven van még tennivaló, ellenben ezen a téren sem történt semmi olyan, amit egyetlen tollvonással ne lehetne visszacsinálni, ha a pártérdek úgy kívánja. A sor pedig a végtelenségig folytatható, és mind-mind olyan dolgok jutnak eszünkbe, amelyek az egyszerű polgárok életét tennék apránként jobbá. Mi, magyarok pedig ezek mellett joggal várjuk el, hogy egyenlő rangú állampolgárokként kezeljenek, ne tagadják meg tőlünk anyanyelvünk és szimbólumaink használatát.
Reméljük, hogy nem kell csalódnunk, s nem kell hosszú heteken át néznünk, hogyan marakodnak a pártok a koncért, amit a kormányzás jelent, utána pedig nem azzal rajtol az új parlamenti ciklus, hogy a honatyák még több juttatást szavaznak meg maguknak mostani és nyugdíjaskori jólétüket bebiztosítandó. Mert legtöbbjüknek egy év sem kellett, hogy elfelejtsék a Colectiv-tragédia után a politikummal szemben imperatívuszként megfogalmazott elvárásokat. A korrupció pedig azóta is öl. Az pedig, hogy meddig, immár az új parlament kezében van, akiknek a lakosság szavazott bizalmat. Reméljük, nem élnek vele újfent vissza.
Kedvenc és gyűlölt politikusaink egyaránt hősiesen megvédték a nagyi lekvárját: rettenthetetlenül, még az adócsalóknak járó hivatali megbélyegzést is bátran felvállalva, jól kifotózkodták magukat a család ízléses éléskamrájában.
A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.
Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.
Nem könnyű Ukrajna EU-csatlakozásának realitását mérlegelni, hiszen a kérdést azon objektív mutatókon túlmenően, hogy politikailag és gazdaságilag mennyire felkészült az ország, a háború mellett magyar–ukrán konfliktus is beárnyékolja.
A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.
Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.
Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.
Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.
Talán nem vagyunk egyedül azzal, hogy inkább azon lepődtünk volna meg, ha az EB elfogadja a nemzeti régiók támogatásáról szóló erdélyi kezdeményezést. Így nem is csodálkozunk azon, hogy a testület lesöpörte az asztalról a projektet.
A várakozásoknak megfelelően túlélte ugyan a bukaresti kormány a bizalmatlansági indítványokat, ám a társadalmi és koalíciós feszültségek továbbra is próbára teszik a kabinetet. Ezen belül Ilie Bolojan alatt erősen inog a miniszterelnöki szék.
szóljon hozzá!