VEZÉRCIKK – Úgy tűnik, a csíkszeredai városvezetők ellen foganatosított ügyészségi eljárás elért egyfajta közösségi ingerküszöböt, amelyre politikusok esetében eddig nemigen akadt példa az erdélyi magyar közéletben.
2015. május 04., 08:402015. május 04., 08:40
Elsősorban politikai értelemben vett szolidaritás korábban is tetten érhető volt az RMDSZ részéről, például amikor Nagy Zsolt volt miniszter ügyében megszületett a jogerős ítélet vagy amikor Markó Attila ellen kezdeményezett sokadik alkalommal letartóztatást a vádhatóság.
Mindkét esetben civil, sőt a média útján propagált kiállásnak is tanúi lehettünk, amikor virtuálisan lehetett átvállalni egy napot Nagy börtönbüntetéséből vagy amikor tüntetés keretében tiltakoztak az egyházak, politikai-társadalmi szervezetek a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium viszszaállamosítása ellen.
Most, Ráduly Róbert és Szőke Domokos ügyében tapasztalni azonban először olyan széles körű állásfoglalást, amely egyértelműen túlkapásként minősíti a nyomozó hatóságok vizsgálatát, ezen túlmenően pedig nem kérdőjelezi meg a két elöljáró ártatlanságát. Első olvasatra valóban úgy tűnik, hogy gyenge lábakon állnak a DNA nyomozati anyagában foglaltak, de legalábbis nem indokolják az ügyészek által lefolytatott hajnali rajtaütést, majd őrizetbe vételt. Felróni például egy település vezetőjének, hogy a piaci árnál olcsóbban szerzett meg városa számára egy ingatlant, eléggé megmosolyogtató.
Ettől függetlenül persze a csíkszeredai városházáról sem mondható el, hogy minden közbeszerzést átláthatóan, a törvény betűje szerint hajtottak végre, és az ügyészeknek vélhetően nem lesz nehéz rábukkanniuk az aknákra. Viszont egy jogállamban, egy szabályos perrendtartásban nem tekinthető normálisnak, ha a nyomozati anyagot hamarabb bocsátják a sajtó, mint a gyanúsított rendelkezésére, ráadásul a kiszivárogtatott vádpontok fele időközben elillan. (Még akkor is, ha ezeket esetleg későbbre tartogatja az ügyészség.)
Önmaga nimbuszát és népszerűségét rombolja le a vádhatóság, ha olyan érzést kelt a társadalomban, miszerint törvény adta hatalmát nemcsak a korruptak leleplezésére, de erőfitogtatásra, a bírósági ítélet előtti befeketítésre is fel kívánja használni. A mostani eljárás ugyanis sokakból ezt a reakciót váltotta ki.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.
Bár a Tisza-kormány nemzetpolitikáért felelős illetékese több fórumon is leszögezte erdélyi látogatása során, hogy az új budapesti hatalom nem kíván hozzányúlni a külhoni magyarok szavazati jogához, jelentős nyomás nehezedik rá az anyaországban.
Miközben egyes országokban már be is tiltották, vagy fontolgatják, hogy betiltsák a közösségi oldalak használatát a 16 év alatti fiatalok körében, néha az az ember érzése, hogy egyes, 18 évnél idősebb felnőttek esetében sem ártana a tiltás.
Ötszázhetven évvel ezelőtt, 1456. augusztus 11-én, a nándorfehérvári diadal után három héttel pestis áldozata lett Hunyadi János hadvezér.
szóljon hozzá!