A hatalom logikája felülírta a lojalitást

A PSD által kezdeményezett kormánybuktatás után sokak számára nyilvánvaló volt ez a stratégia: a szociáldemokraták vállalják a népszerűtlen döntéseket, miközben a liberális pártok a következő választásokra készülnek. Nicușor Dan ezt pontosan látta, miközben a román belpolitikában egyre inkább megoldhatatlannak tűnő patthelyzet alakult ki.

Ha ugyanis gyakorlatilag egyik párt sem hajlandó a másikkal kormányozni, akkor előbb-utóbb az államfő kénytelen átvenni a kezdeményezést, és olyan megoldásokat keresni, amelyekkel legalább átmenetileg működőképessé teheti a rendszert.

Lehet vitatni Nicușor Dan döntését – Facebook-oldalát vasárnap több ezer elítélő hozzászólás árasztotta el, sokan azzal vádolták, hogy elárulta azt a jobboldali tábort, amely segítette elnökké választását –, a döntés azonban minden jel szerint kényszerhelyzetben született. Miután többször kijelentette, hogy nem kívánja kormányon látni a Románok Egyesüléséért Szövetséget (AUR),

Egy ilyen forgatókönyv az ország számára sokkal súlyosabb politikai következményekkel járhatna, mint bármilyen, a PNL-hez köthető megszorító intézkedés.

Ezt próbálta elkerülni mostani, sokak szerint pártbomlasztó döntésével. Az Ilie Bolojan mögött felsorakozott liberálisok körében óriási bizonytalanságot okozott, hogy az államfő a biztos elutasítást elkerülendő még csak fel sem hívta telefonon a pártelnököt, mielőtt előállt volna tervével.

Nicușor Dan nyilvánvalóan tisztában volt azzal, hogy döntése hatalmas vihart kavar majd, ugyanakkor az is egyre világosabbá válik, hogy a történetnek komoly előzményei voltak a PNL-ben. A pártot erős kézzel irányító Ilie Bolojan sem miniszterelnökként, sem pártelnökként nem a kompromisszumok embere. Nagyváradon sokan emlékeznek arra, hogy polgármesterként, majd megyei vezetőként is határozottan, gyakran a politikai ellenállást figyelmen kívül hagyva vitte keresztül elképzeléseit.

Az ilyen vezetési stílusnak azonban mindig vannak vesztesei is.

Többen már a jelölés napján elkezdték pedzegetni a kormányon maradás lehetőségét, ami arra utal, hogy a háttérben régóta létező törésvonalak kerültek felszínre.

Szép ugyan arról álmodozni, hogy mások elviszik a politikai felelősséget, miközben a PNL 2028-ban nagyot nyerhet a választásokon, és megdicsőülve térhet vissza a hatalomba. A probléma csupán az, hogy addig mi lesz azzal a több száz emberrel, aki egy kormányváltás következtében elveszítheti befolyását, pozícióját vagy politikai jövőjét. Valószínűleg erre nem tudott Ilie Bolojan mindenki számára elfogadható választ adni. A háttérben ezért megindult a párton belüli helyezkedés, amelyhez Nicușor Dan döntése is jelentős segítséget nyújtott.

Aki erre a pályára lép, az általában nem a Grál-lovagok eszményképe szerint gondolkodik, hanem újabb és újabb lehetőségeket keres arra, hogy hatalmon vagy legalábbis a hatalom közelében maradjon. Az ellenzékiség a legtöbb politikus számára nem cél, hanem kényszerhelyzet.

A következő napokban eldől, mi lesz Nicușor Dan legújabb húzásának eredménye. Sokakat azonban aligha lepett meg a történet. Hasonló játszmákat láttunk már Traian Băsescu és Klaus Iohannis idején is. Egy államfő végső soron csak azokból a politikai erőkből építkezhet, amelyek hajlandók kormányozni. Minden más csupán politikai fantázia.