2008. december 18., 14:352008. december 18., 14:35
Annak tartalma ugyanis nagyon emlékeztet a választási kampányban tett, szociális demagógia jegyében fogant ígéretekre, amelyek a társadalom szinte minden rétegének jelentős juttatásokat helyeznek kilátásba a pedagógusoktól a szociálisan hátrányos helyzetűeken keresztül a nyugdíjasokig, anélkül azonban, hogy utalnának arra: honnan teremtenék elő a szükséges forrásokat. Már csak ezért is tekinthető a jelenlegi nagykoalíció a lehető legrosszabb változatnak, ami a választások nyomán kialakulhatott.
Az ugyan elviekben igaz, hogy válsághelyzetben az a kívánatos, hogy széles támogatottsággal bíró, stabil kormánya legyen egy országnak, ám a PDL és a PSD+PC koalíciójáról még akkor is nehezen hihető el, hogy a stabilitás letéteményese, ha egyetlen közös érdekük, a hatalomra kerülés és a hatalmi pozíció megtartása igen erős motivációs tényező, amely ideig-óráig felülírhatja a rivalizálást. A kampány során ugyanis a két párt olyan elképesztő ígéretözönnel árasztotta el a polgárokat, hogy már az ígéretek töredékének betartása is nehéz helyzetbe sodorná az országot.
A választási hajrában a PSD szemérmetlenül demagóg javaslatai mögé a PDL is felsorakozott, bár bizonyára Emil Bocék is tisztában voltak azzal, hogy a pénzügyi ígéretekre nincs fedezet – most pedig le kell nyelniük a békát: ha már koalícióra léptek a szocdemekkel, a programba be kell emelni néhányat a teljesíthetetlen ígéretek közül is. Az egykulcsos jövedelemadó „lájtos” változata, a bér- és nyugdíjemelések, a „szociális” áfa: a gazdasági válság küszöbén mind-mind olyan ígéretek, amelyek kapcsán akkor járunk a legjobban, ha eltűnnek a süllyesztőben.
Ebben azonban nem lehetünk biztosak: a PDL a PSD túszaként ha akarna sem térhetne ki néhányuk teljesítése elöl. Bár a PDL helyzete még a kisebbik gond. A nagyobbik baj az, hogy az ország is tússzá válhat, egy demagóg, klikkérdekek által összetákolt nagykoalíció túszává. Abban pedig biztosak lehetünk: a váltságdíj nem lesz kicsi, és mindannyian fizetjük majd.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok